Ms Littlewood verseskönyve

Költözködés

Tiszta öröm.
Költözködöm.
Beletöltöm
pár bőröndbe
összes cuccom,
összekötöm,
aztán futás,
költözködés.
Reggel gond az
öltözködés,
sosincs mibe,
folyton kevés
a bugyi, meg
a zokni, megy
a szenvedés,
mit vegyek fel.
Hát ezért kell
bőrönd öt, és
isten vélem.
Bár úgy vélem,
öt bőrönd sem
bírja el azt
ami itt volt,
telet, tavaszt,
stócba pakolt
poros mosolyt,
szívszakadást,
nagy rohanást,
téli álmot,
ezért bár ott
minden tisztább,
minden nagyobb,
minden klappol,
minden ragyog,
járólaptól
kilincsrézig,
az öt bőrönd
tíznek érzik.


Illusztráció gyerekvershez, lobogó sörényű ló piros sport kabrió autót vezet, mögötte szalmabálán bukósisakos egér ül a ló sörényébe kapaszkodva.

Híradó

A világ szomorú sztorikkal van tele
űrrepülő kutyák és madarak gyalog
gyorshajtók mögül lemaradt őrangyalok
homokba szorult strucc és púptalan teve

átvágott ablakok és becsapott ajtók
a világ szomorú sztorikkal van tele
a farkas a másik farkasnak embere
nedves szárazelem és csorba kaszáspók

páratlanul maradt magányos kolbászok
visszanyaló fagyik sanyarú élete
a világ szomorú sztorikkal van tele
nullával szorzásban eltűnt egész számok

tiszavirágok szülinapi ünnepe
szörnyen undok képzeletbeli barátok
szalad a kék csík a képernyőn na látod
a világ szomorú sztorikkal van tele


Illusztráció gyerekvershez, egy hajó fedélzetén egy kalóz malac ül rumosüveggel kezében, élete szomorú történetét meséli egy piros kendős sirálynak.

Egy próba

Annyi mindenben csalódtál már.
Tudom, milyen. De ebben nem fogsz.
Hidd el, ebben aztán tényleg nem.
Mindegy, hiszel benne vagy nyafogsz,
vagy elképzelni sem sikerül,
ebben megvan, amit keresel.
De tényleg. Csak tegyél egy próbát.
Nem piszkál, neheztel, felesel.
Támasz kell? Ebben megtalálod.
Hogyhogy miben? Mondom, ebben. Ne
viccelj, nem tudod, mi az az eb?
Hát kutya, mégis mi más lenne?

Illusztráció gyerekvershez, idős, kontyos, vállkendős hölgy gyanús külsejű, földönkívüli eredetű, lilán villogó szemű tacskó kutyáját sétáltatja

Közel-közel

Ha mondjuk megszületsz egy messzi-messzi
galaxis legnyomottabb helyszínén,
a portól hártya nő a nap szívén,
a holdak árnya kezd a koszba veszni,

egy szép nap arra ébredsz, hogy veled van
az erő, de annyi más a dolgod,
szürke por hagy szürke porban foltot,
sötét, világos, egyaránt gyanús tan,

és híre megy, hogy hallatlan eset,
te nem a droidokat keresed,
de mit tehetsz, rád nem hasonlít egy se,

próbálod reggel és próbálod este,
próbáld tovább, és észre sem veszed,
holnap már vagy teszed vagy nem teszed.



Illusztráció gyerekvershez, R2-D2 (Star Wars, Csillagok háborúja) droid áll a Tatooine bolygón Luke Skywalkerre és C-3PO-ra várva, fölötte két nap.

Vattafák

Ha jön a tavasz, mindenki érzi, nahát,
megint viszket a szem és kapar a torok,
a város szöszmösztől prüszkölve fintorog,
mi a franc, kivirágoztak a vattafák.

Aztán összesöprik, jön a szél, a lapát,
a parkőr gyorsan szöszporszívóért üget,
eltűnik a vatta, ráncolják kérgüket,
mi a franc, felháborodnak a vattafák.

Majd jön az ősz, szárazra szottyad barka, ág,
el is felejtik, hogy egykor szöszösebben
éltek, érthető, mert a piszok hidegben,
mi a franc, el vannak hűlve a vattafák.

De a kanadai nyárfák olyan lazák,
hogy elengedik a témát, nagyot fújva,
míg jön egy új tavasz szöszével, és újra,
mi a franc, ki lesznek bukva a vattafák.



(kicsiknél "mi a szösz" szövegváltozattal is működik :))


Illusztráció gyerekvershez, három vattázó kanadai nyárfa (Populus x canadensis) kivirágozva, fehér szöszös vatta-virágukat még nem hullajtották el.

Nem ilyennek

Nem ilyennek képzeltek. Idősebbnek.
És fiatalabbnak. Nevetős, kék
szemmel. Mondjuk erdei tündérnek.
Aki majdnem ember, csak épp tüskék
nőnek körmei helyén, tenyere
viszont teli van simogatással.
Mindig mosolyog. Kivéve, mikor
alszik, ájult vagy káromkodást hall.
Okosabbnak. Aki fejből tudja,
mennyi ezerkétszázhúsz a köbön.
És sose túrja az orrát. Fodros
ruhában, mindig előre köszön,
mert eltalálja, kinek mit is kell.
Tök nem ilyennek. Hanem akinek
könnyen megy. Nem csikorgat fogat, mint
egy akárki. Rózsaszínű szívet
hord homlokán, nem festés, odanőtt,
eleven és fürge, mint egy kobold,
játszik szélhárfán, víziorgonán,
orrán bibircsók, képén telihold,
fülén meg lila szőr, olyan hosszú,
hogy összegubancolódik néha.
De most, hogy kiderült, még az sincsen,
annyira azért nem nagy probléma.


Illusztráció gyerekvershez, online internetes kapcsolati háló, keresztespók lájkolja ismerőseit, a pókhálóba ragadt legyek profilképeit a facebookon.

Hogyan nem tanultam meg kötni

Egy sima, egy fordított!
Egy sima, egy fordított,
de a sima görbe lett,
a fordított meg laza,
nagyanyámnak igaza
volt, szegény nem ok nélkül
fintorgott ott fölöttem,
míg én nagyon kötöttem,
kocsányos, vak szemeket,
nyomott kockát, torz csíkot,
egy sima, egy fordított,
ő meg közben vezényelt,
hogy az volt a sor vége,
jézusmárja, elvégre
még egy tyúk is felfogná,
hogy az ember fordít ott,
egy sima, egy fordított,
világos ez, mint a Nap,
én mondjuk pont értettem,
de a szemek sértetten
lehunyták önmagukat,
bárki bárhogy ordított,
egy sima, egy fordított!
Egy sima, egy fordított!


Illusztráció gyerekvershez, digitális vízfestményen zöld-sárga csíkos kötött játéknyúl mosolyog gombszemekkel, a kötésminta egy sima, egy fordított.

Parti

napközben a tengerparton
löncsölget a bíborcsiga
brancsolgat a fésűkagyló
korallsikló vár vacsira
minden éhes levesteknős
azt keresi mit kajálhat
ott nyüzsög a remeterák
és a többi parti állat

éjszaka a tengerparton
mindenki a plázson tanyáz
villog a hold döng a zene
dj albatrosz inda ház
végre minden tengeri sün
ugrálhat és ordibálhat
ott tombol a remeterák
és a többi partiállat


Illusztráció gyerekvershez, digitális vízfestményen napszemüveges partiállat polip a spotlámpák fényében techno zenére táncol a tengerparti buliban.

Zensün

Zensün rezzenéstelenül
tüskepárnás alfelen ül,
barna öves önuralmat
tanúsít, az biztos,
csak prüntyögős zenét hallgat,
semmi dob meg basszus.

Mikor rendesen nekiáll,
tizenkét napig meditál,
bio mentateán él, és
lelazul a zensün,
rengeteg sok üldögélés,
nagyon kevés eksün.


Illusztráció gyerekvershez, digitális vízfestményen meredező tüskés, lehunyt szemű sün meditál zen állapotban, ahelyett, hogy téli álmot aludna.



Bezzeg

Micsoda idők,
micsoda nyamvadt idők!
Éppen, hogy a földből kinőtt,
már felesel, már cin-cincog!
A mai kölkök nagy francok,
nem úgy, ahogyan mink régen!
Elfajzik az ős egérnem,
picin-cin múlik, és vége!
Belebújnak a tévébe,
bámulják, az agyuk kiég,
bezzeg nem kövültünk mi még
filmek elé, mint a cement,
csak a cin-cin-cimbora ment,
nem transzformersz, meg pokémon,
az a nyomott egérdémon,
fajtánk szomorú szégyene!
Egyik-másiknak négy szeme
van, hát rendes dolog ez, mi?
Én mondom, hogy kezd kiveszni
a tartás és a tisztesség.
Inkább rádiózok, ez még
szebb időkre emlékeztet.
Csak a macska bajsza rezgett
a levegőben, nem wifi!
Ma meg egyik lusta ifi
sem biflázik verset meddőn,
rákeres csak a webkettőn.
Nem volt burger, nem volt műkoszt,
megettünk vagy húsz kiló koszt,
nem is volt még allergia!
Ma meg minden haver fia
nyeklik-nyaklik, még a krémes
és a sajt sem csúszik, rémes,
morcin-cin nyammog, otthagyja,
cin-cin-cingár is a nagyja!
A tanár ha nyakon vágott,
kapott egy csokor virágot,
vágottat, persze, nem ám még
feljelentés, meg röntgenkép!
És mégis rendes egerek
lettünk, ma már csak nevetek
azon az orrtörésen is,
én nem ilyen kis gyógytesis,
nem gyenge cin-cin-cinege
voltam, akinek melege
van, ha futni kell néhány kört!
Három tányér búzapörkölt,
aztán nyomás az edzésre!
Cin-cin-cinkes volt, ha késve
értem, sitty-sutty, két pár tasli,
nem kell ettől hasraesni,
mert én még tanultam rendet,
mint a cin-cintányér csengett
a fül, nem is mertünk lógni!
Bezzeg ma már más a módi,
csak cin-cintalanság járja,
egér egérnek macskája,
hát ja, ez lett a régi nett
világból, az idegemet
cin-cincálja ez a téma,
cin-cin-cinkos, aki néma!


Illusztráció gyerekvershez, digitális vízfestményen két szürke mezei egér üregben, egyik virágot locsol, másik a frissen kinyílt muskátlikra mutat.