Ms Littlewood verseskönyve: március 2014

Kalóznóta

Mordizomadta, bort iszogatva hussan a szkúner, szépül a lét,
tiszta a holnap, míg kaszabolnak, domború hordók rejtik a lét!
Tengeri medvék tengeri kedvét rontja, ha éppen tiszta a fej,
hallod-e szesztárs, hagyjad a szextánst, jobb, ha ma rumban ázik a hely!
Hej!
Sört ide, mondom, tág horizonton, füstszagú ködben száll le az éj,
csillog a csáklya, nem pocsolyába, végtelen vízbe húz le a mély!
Ettől a bálna is becsinálna, dörren az ágyú, robban a bumm,
tombol a végzet, akkora vész lett, nem marad, hejhó, más csak a rum!
Rum, rum, rum!
Mordizomadta, rum!
Belbecsét dicsérve csuklik a szó,
kiakad tőle a szeszfokoló,
vitamin, nyomelem, ízfokozó,
rum, rum, rum!
Mordizomadta, rum!

Mordizomadta, whiskyt a babra, tölts bele bőven, príma az íz,
tengeri konyha séfje ha bontja, pukkan a pezsgő, vesszen a víz!
Ízlik a müzli, hogyha füröszti lángszagú vodka, nem puha tej,
grog, bele ánizs, mily kulináris, tőle tanulhat otthon a nej!
Hej!
Porzik a torkod, támad a skorbut, nem ijeszt, féljen minket a kór,
délnek a kormányt, űzzük a zsákmányt, míg a kajütben erjed a bor!
Ám ha egy puska durran a mustba, gyullad a cefre, robban a bumm,
tombol a végzet, elfogy a készlet, nem marad, hejhó, más csak a rum!
Rum, rum, rum!
Mordizomadta, rum!
Belbecsét dicsérve csuklik a szó,
kiakad tőle a szeszfokoló,
vitamin, nyomelem, ízfokozó,
rum, rum, rum!
Mordizomadta, rum!
Illusztráció gyerekvershez, szkúner kalózhajó, vitorláján rumosüveg lábszárcsontokkal, fedélzetén ittas, jókedvű kalózok dalolják, hogy mordizomadta.
Illusztráció gyerekvershez, talpas, kerekes mozsárágyú durran, körülötte stilizált ágyúgolyók robbannak spirál alakban a végtelen horizonton.

Szép intelem balladája a baszakodókhoz

Van, hogy a rusnya gondok megtalálnak,
szorongatnak, míg belegebedek;
de a gondok mögött emberek állnak,
én már felfedeztem, arcok, nevek.
Felebarátom, óva intelek:
rosszul jár, kit mögötte találok.
Eléri egy titokzatos átok;
ha panaszkodsz, miért a gyötrelem:
nem sors, csak nem érted az okságot.
Okosabb, ha nem baszakodsz velem.

Van, hogy nem támadok, míg nem piszkálnak,
az árnyékban lustán elheverek;
az oroszlán is tűnhet ártatlannak,
amíg le nem harapja a kezed.
Munkamegosztás mindig létezett,
amiben én örömet találok:
míg te ordítasz, csendben kivárok,
majd az adósságom megfizetem.
Jobban jársz, ha magadtól belátod:
okosabb, ha nem baszakodsz velem.

Van, hogy azt hiszik, védett helyen állnak:
legyen kőfal, hírnév vagy kereset,
engem nem véd ki se dac, se utálat,
nem lágyít se kérés, se szeretet,
nem hat meg szabvány konzerv-felelet.
Másnál talán torzak az arányok,
dühösen én pontosabban látok:
minden gyenge pontod felismerem,
tízből tízszer bele is találok.
Okosabb, ha nem baszakodsz velem.

AJÁNLÁS

Herceg, potentát, főnök vagy nábob:
nevezze magát kegyes jóságod
bárminek, türelmem nem végtelen.
Nem fúj el a szél, mint szimpla rossz álmot.
Hát ajánlom, ne baszakodj velem.


Illusztráció vershez, Anjouk és Lannisterek címerén alapuló lovagi lobogó, egy kéz középső ujját kinyújtva intelmet fogalmaz meg Villon szellemében.

A hírhedt trabant-ügy

Herr darabont, darabont,
attól tartok, nagy a gond.
Ezer darab trabantmotor hevert nemrég parlagon
körbe-körbe-karikába, három batár raklapon,
hová tűnt, herr darabont
a raktárból, hova, mondd?
Egyre várják Zwickauban, szomorú a trabantgyár,
nem gördült le a szalagról három hete trabant már,
trabanttalan lett a táj,
a gyár echte kupleráj,
ezer tekercs papundekli berendelve kaszninak,
mégsem kattog a gyártósor, mint egy snájdig gyorsvonat,
mert nincs motor, darabont,
hát ezért a para, pont.

Herr darabont, darabont,
mondtam-e már, nagy a gond.
Zwickauban három hete egyfolytában áll a bál,
haragos a herr direktor, káromkodva ordibál:
Kruzifix und Dürrenmatt,
tőlem ugyan irgalmat
ne várjon az olyan strázsa, ki csak fel-le masíroz,
míg a huncut martalóc egy sperhaknival lavíroz,
tüchtig riglit überel,
aztán einstand, balra el,
trabantmotor-mentes raktár, ennyi marad utána,
leshetik a policájok, azt is főképp hiába,
Messerschmitt und Morgenstern,
hívassák az őrmestert.

Herr darabont, darabont,
mostmár tényleg nagy a gond.
Megdrágult a trabantbontó, aranyárban a motor,
az alkatrész-maffia, ha smucigoskodsz, kirabol,
ezer mester fuserál,
ha nincs motor, kitalál
ezer simlis kunsztot, ami hárítja a trabant-bajt,
porszívótól turmixgépig minden csak trabantot hajt,
nyakunkon a kifejlett
nemzetközi vészhelyzet:
nem marad egy darab trabant fájintos két ütemmel,
egyre több a trabantfüggő elvonási tünettel.
Herr darabont, darabont,
rontombontom, nagy a gond.
Illusztráció gyerekvershez, snájdig, bajszos darabont strázsál egy trabantmotor raktár előtt Zwickauban, egy hírhedt martalóc kirabolja a helyet.
Illusztráció gyerekvershez, 601-es, Zwickauban gyártott kétütemű, kereklámpás Trabant, hippi flower-power virágmintával a kaszniján és a felnijén.

Hószag

Tél szaga éjszaka meglepi álmod, annyira várod, jöjjön a hó,
nője be szőnyege lopva a várost, hópuha vánkos, hótakaró,
szője be bő jege csendben a tócsát, körbe fogócskát játsszon a szél,
és mire résnyire nyílnak a fények, kész mese, tényleg pont ideér.

Illusztráció gyerekvershez, egy hótakaróval fedett, mesés, éjszakai város, felette felhő havat szitál csendben, kék, lila hópelyhekkel szél játszik.

Jó gének

Az én dédmamám vitális,
nem csak feketét hord, lilát is.
Térdéről a porc már levált,
imádja a heavy metált,
ha táncol, valami brutális,
megsüti a pitét nekem,
kódorog az interneten,
szerinte a csúz banális,
nehezen bírja a nyugit,
retteg már tőle a Nyufig,
tömören ennyi. Én mondom,
nincsen jobb dédi a világon.
Nem csak feketét hord, lilát is.

Az én nagymamám bombanő,
mindenféle szeren ott van ő.
Úgy szólít, hogy kicsi szívem,
fel-le mászkál bikiniben
nyáridőn, ha a nap perzselő,
én meg, míg fűzik a nagyit,
kapok egy-két potyafagyit,
mindebben csak az a bökkenő,
ha nagypapa megneszeli,
mindegyiket orrbaveri,
tömören ennyi. Na kérem,
anyámról még nem is beszéltem.
Mindenféle szeren ott van ő.


Illusztráció gyerekvershez, egy tükör előtt álló copfos kislány, aki a vitális dédmamája fekete, heavy metalos, kígyós Metallica pólóját viseli.

Bonyolult

A villamosnak
amikor sok fehér van,
akkor van piros.
Az élet, bizony ám,
őrült módon bonyolult,
de hangulatos.
Ez csak egy példa,
ráadásul versnek is
elég zavaros.

Lehetett volna
haiku, ha időben
frappáns véget ér.
Nem jött össze, de
nem is baj, így még egy jó
példa belefér:
a piros metró
az, amelyik kék volt rég,
most pedig fehér.

Sorminta

Nyisd meg
de ne csak a hideget
lefagyasztja a kezed
ráadásul
rajta marad a retek
a bőröd is bereped
szóval
ne csak a hideget.

Nyisd meg
de ne csak a meleget
leégeti a kezed
ráadásul
tágítja az ereket
hidd el láttam eleget
szóval
ne csak a meleget.

Zárd el
de ne csak a hideget
leégeti a kezed
ráadásul
ha melegen szereted
a számla is meredek
szóval
ne csak a hideget.

Zárd el
de ne csak a meleget
lefagyasztja a kezed
ráadásul
aki fázik bereked
szedi a gyógyszereket
szóval
ne csak a meleget.


Illusztráció gyerekvershez, fürdőszobában a meleg és hideg vizes csapból kibugyogó, kézre fröccsenő égetően forró és fagyosan jeges vízről.

Borg

Mosd meg a kezed rendesen, hisz
látod, hogy mindenki megmossa.
Más gyerek nem ilyen méregzsák,
nem duzzog, sőt, nem is gondolja.
Ne hisztizz, nem fáj az orrtörlés.
Biztos, ezt mindenki így tudja.
Számold meg, rajzold le, színezd ki,
mindenki más szépen megoldja.

Régóta gyanakodtam rájuk,
mert ez már nem lehet véletlen.
Próbáltam magamat meggyőzni,
bízni, hogy valahol tévedtem,
de sajnos mostanra kiderült,
mi az én gondom az életben.

Engem asszimilálni akarnak!

Ilyen kicsin múlt, de komolyan,
hogy győzzenek az űrhatalmak,
beolvasszanak masszájukba,
búcsút inthessek önmagamnak.

Anya mindig gyanús volt nekem,
és nagyiban sem vagyok biztos.
Az óvónő totál kockafej,
jól beépült, de lebukott most,
magával rántva a rendezett
sorba állítós gyerekorvost.
Mától átlátok mindazokon,
akik szerint köszönni fontos,
viselkedjek fegyelmezetten,
és gond, ha a hajam bozontos.

Ők gyereknevelésnek hívják,
és darálják unos-untalan.
Néha sajnos nagyon úgy tűnik,
minden ellenállás hasztalan.

Illusztráció gyerekvershez, Star Trekből ismert Borg által asszimilált, implantátumos, fél gép, félig szerves humanoid kiborg gyerek a kollektívában.
Illusztráció gyerekvershez, a Star Trek asszimiláló kiborg kollektívájának űrhajója, a nanotechnológián alapuló, adaptív pajzsú Borg kocka.

Sárkány

Sok a por a komódon,
rém avíttas emódon,
ükanyám komódja volt rég,
ha most látná, ó, te jó ég,
fejét fogva szörnyülködne a sok lusta utódon,
tüzet fújna, mint a sárkány,
tény, ami tény, szörnyű látvány,
őrült régen törölték, a komódon a por ódon.

Sok a sárkány Komodón,
serénykednek robogón,
mert a sárkányok ükanyja
nem csak képletesen fújja
a tüzet, így minden másnap melóznak a porolón,
fejük fogva szörnyelkednek,
lustálkodni mégse mernek,
kopognak a porolón, mi ott lebeg a dobogón.

Van ez a rossz szokásunk,
porolással kivárunk,
kevés meló, sok a duma,
ó, te jó ég, mi lenne ha
Komodón állna a komód, nem pedig itt minálunk,
tény, ami tény, nahát, nocsak,
az lenne a legporosabb
komód egész Komodón, hisz port törölni utálunk.

Ég a fülünk, piros, túl
tüzes lett a szidástúl,
serényen, a meló tenger,
tény, ami tény, minden ember,
ha egy sárkány felügyeli, nincs olyan, hogy belustul,
mert ha egyszer megdühödik,
sárkánykedve kerekedik,
ízzé-porrá hasogatja a komódot porostul.
Illusztráció gyerekvershez, a varánusz formájában létező komodói sárkány piros porolóval a kezében tüzet fúj a Napra, az tüzesen visszalehel rá.
Illusztráció gyerekvershez, címeren, zászlón szereplő, tűz helyett leveles ágakat fújó, pikkelyes, szarvas, tüskés zöld sárkány két szörnyű fejéről.



Hát

Háttal nem kezdünk mondatot.
Hassal sem, kivéve, ha fáj, vagy nagyon korog.
Ne gondold már, hogy minden körülötted forog.
Háttal nem kezdünk mondatot.

Hével nem kezdünk mondatot.
Busszal sem, kivéve, ha szaladsz és elkapod,
reggel, mivel a késés esete fennforog.
Hével nem kezdünk mondatot.

Kellel nem kezdünk mondatot.
Tökkel sem, kivéve, ha megenni akarod.
Szó sem lehet róla, hogy otthagyj egy falatot.
Kellel nem kezdünk mondatot.

Mosttal nem kezdünk mondatot.
Mával sem, kivéve, ha azonnal folytatod,
azzal, hogy türelmesen tudsz várni pár napot.
Mosttal nem kezdünk mondatot.

Nemmel nem kezdünk mondatot.
Mással sem, kivéve, ha tűrjük a haragot.
Az ideális gyerek észrevétlen dolog.
Nem kezdünk mondatot.

Illusztráció gyerekvershez, a vers színesen kiemelt szavai kavarognak fekete háttér előtt, azt hirdetve, hogy háttal nem kezdünk mondatot.

Hepiend

Amikor először találkoztam Voldemorttal,
azt akarta mondani, hogy avada kedavra,
de valami egész más jött ki belőle:
összecsapta a kezeit, azzal, hogy szavamra,
ilyen stramm gyerekkel jobb lesz jóban lenni,
elég időt töltöttem már horcruxba ragadva,
kösz, olyat soha többet, szóval nincs harag,
aztán leültünk együtt egy közeli kispadra,
szakmai fogásokat elemeztünk ki,
nem akart cikizni, viszont őszintén elmondta,
hogy leviósza, nem pedig levioszá,
és kiderült, eddig ezért nem sikerült.

Amikor először találkoztam a Gonosz Mostohával,
rémisztően kacagott és fénylett a sok alma,
de valami egész más jött ki belőle:
megsúgta nekem, hogy az ő legnagyobb hatalma
a rétessütés, de az előítélet
meggátolja benne, pedig mi mindent megadna,
ha gyerekzsúrokat tarthatna, higgyem el,
nem izgatná, ha tükre száz darabra hasadna,
már be is rendezte a kastélyt lufikkal,
mert ő olyannyira gonosz, hogy büszkén vállalja,
tojik a modern nevelési elvekre,
és nem fél elkényeztetni a gyereket.

Amikor először találkoztam Darth Vaderrel,
vele volt az erő és kivonta a fénykardját,
de valami egész más jött ki belőle:
gondolt, és lezavartunk vagy három kör barkochbát,
ez afféle jedi elmetrükk szerinte,
aztán kisföldalattival egy zsúfolt parkon át
elvitt a közlekedési múzeumba,
nem is vettünk jegyet, mert füllentett egy jókorát,
nem ezeket a vendégeket keresik,
aztán bennragadtunk a záróránál is tovább,
a repülők szárnyát X-be fordította,
és titokban lebegtette a villamost.

Amikor először találkoztam Szörnyella de Frásszal,
izgatottan leste a bőrömön a pöttyöket,
de valami egész más jött ki belőle:
egy gyógyszertárba vonszolt, és intett, a löttyöket,
amik ekcémára jók, hozzák szaporán,
nem holnapra, most azonnal, neki nem füttyöget
vissza senki sem következmények nélkül,
ha feltartják, kitör ám belőle a szörnyeteg,
és két embere vár odakinn, értik-e,
szóval egy-két-há, munkára, úgy, mint a förgeteg,
rám kacsintott, így kell ezt intézni, kicsim,
és tényleg megoldották három perc alatt.

Amikor először találkoztam Szauronnal,
szolgájává akart tenni és lángolt a szeme,
de valami egész más jött ki belőle:
hallotta, sokat csúfolnak, ejnye, mi a fene,
ez nem szép dolog, és baromi kíváncsi,
mennyire nagy legények, ha megjelenek vele,
el is kísért, és persze rend lett azonnal,
békésen legóztunk, csak épp neki nincsen keze,
így nem tudta megfogni, de segítettünk,
kimondottan rá gondolva építettük tele
a szobát egy nagy, fekete várkastéllyal,
és randa, szürke síksággal körülötte.

Amikor először találkoztam Hókuszpókkal,
rám uszította a macskáját és haját tépte,
de valami egész más jött ki belőle:
Sziamiaú túl sok virslit evett ebédre,
és le kellett mozognia szegénykének,
de tisztáztuk, nem emlékeztetek semmi kékre,
a macska dorombolt, mi meg elcsevegtünk,
eszmét cseréltünk és hosszan beszéltem lelkére,
pro- és kontrahupi tárgyú érvelésem
azzal zártam, hogy ne nézzen ferdén a törpékre,
és azt mondta, erre nem gondolt korábban,
de alapvetően igazat ad nekem.
Illusztráció gyerekvershez, a Sith sötét nagyura, Darth Vader fénykarddal, vele van az erő és egy jedi padavan fiú, felettük X-szárnyú vadászgép.

Határidő

Suhanjanak azok a szavak, te lány!
Neki kéne ülni, az már szentigaz,
ne is reménykedj, nem hat meg senkit az
átmeneti szellemi készlethiány.

Trappolva rohan az utolsó óra,
suhanjanak azok a szavak, te lány!
Visszaüt végül, ha valaki trehány.
Ne firkálj több virágot a margóra.

Hová tűnt minden értelmes gondolat?
Általában pedig használ a magány.
Suhanjanak azok a szavak, te lány,
nem akarsz balhét, szedd össze magadat.

Az agy huzalozása sötét talány.
Talán, mint mindig, most is helyrekattan
az utolsó utáni pillanatban.
Suhanjanak azok a szavak, te lány!

Illusztráció vershez, íróasztal, szanaszét heverő, összefirkált iratok és levelek trehány kupaca olvashatatlan szavakkal és két neonzöld alma.

MB XXI

Ó Uram ha ráérsz
vegyél egy Mercedest nekem
ez nem felszólítás
afféle szelíd kérelem
legjobb lenne egy Benz
inkább nem magyaráznám túl
csak ne A-osztályút
beszélik könnyen felborul
nem hiányzik nekem
eléggé fel vagyok máris
kivált talajt fogok
ha téved ez az imám is
Ó Uram ha bírod
vegyél színestévét nekem
nem mintha nem futná
csak tudod csúnyán szétesem
amikor ott állok
szemtől szembe a készlettel
az összes tévéből
hasadt kollektív lélekkel
foglyul ejtett arcok
mondják egyszerre ugyanazt
pislogni nsncs erőm
a létszámfölény lefagyaszt
aztán meg mosóport
tukmál angyali fényárban
egy kecses fehér kéz
hatszáznyolcvankét példányban
mint a legyek szeme
szilánkokra repedt a lét
többfrontos hipnózis
villog és az agyamba ég
Ó Uram képzeld el
ha nem lett volna az este
tegnap a városban
nem lennék ma sem szétesve
döntésképes lennék
abban a kérdésben talán
hogy rendeljek vagy ma
spóroljak kicsit a kaján
arra sem emlékszem
mert a másnaposság kimart
hogy ki fizette ki
a két utolsó kör italt
ha te voltál Uram
tovább ne szerénykedj nekem
hisz ez arra utal
pénztárcád tényleg végtelen
arra is hogy szeretsz
bizonyságul elfogadom
létedre is talán
bár az súlyosabb fogalom
Ó Uram ha vágyol
shoppingolni hétvégente
intézd már helyettem
nagyon szépen kérlek mert te
olyan típusnak tűnsz
aki ügyel a címkékre
képes érdeklődni
pirosra költsek vagy kékre
engem hidegen hagy
fáj minden azzal töltött perc
ez az én nagy vétkem
te igazságot érdemelsz
de senki másnak még
nem vettem a bátorságot
bevallani azt hogy
kezem akciós újságot
nem érintett soha
kivontam magam a létből
nem veszek semmit már
és ha megtehetem élből
hárítom javaid
pedig dús mezőkön altatsz
szupermarketedben
bőséggel terem a ballaszt
mesterséges fényed
migrén-frekvencián pulzál
az összes napszakban
az összes polcnál és pultnál
Ó csak egy hétvégén
Uram esdve kérlek szépen
nagybevásárlásom
jöjj és kivitelezd nékem






A világegyetem legnagyobb rejtélye

Hová tűnnek a fél pár zoknik vajon?
E talány gyötör, ha kérded, mi bajom,
hát ez,
nem várom el, hogy Sherlock Holmes felkérjen,
önként nyomozok, ez minden rejtélyen
túltesz.

Az első gyanú a szobámba vezet.
Nyilvánvaló, csak az ágy alá lehet
bújva,
de nincs, tehát ha minden mást kizárok,
nem maradt más, elnyelték a kvazárok.
Durva.

A másik sejtette, ki kéne mosni,
azóta sejtem én is, mert a zokni
ravasz,
ha már a szagot túl sokáig tűrte,
elszublimál a fagyos világűrbe,
szevasz.

A harmadik meg magától távozott,
elűzte másik szitává változott
fele,
áthelyeződött térben és időben,
mert direkt pocsolyáztam az esőben
vele.

Ha hazaértem keltemből, jártamból,
addig rángattam vadul, míg lábamról
legyütt,
ezért lehetett, hogy legalább tízszer
lemenekült a mosógépből vízzel
együtt.

Eddig, ha sújtott a zokni-enigma,
bután bólogattam sajnos mindig, ha
szidtak,
a tudomány haladt, ma már jól tudjuk,
teleportálta őket egy féreglyuk
pikk-pakk.

A többi szökevényt pedig mi lelte?
A nagyvilágban kóborolnak szerte
talán?
Mostanra mindegyikük anyaghibás?
Megette őket a szingularitás?
Nem ám.

Ott, ahol a szárítókötél sem jár,
ott, ahol a fél egyedül is egy pár,
pont ott,
feltalálásuk óta gyülekeznek
harisnyák, kapcák, lábtyűk, színevesztett
rongyok.

Önálló államot alapítottak,
nem rémíti őket a fakító nap,
sem éj,
mert minden zokni, tudjátok, gyerekek,
eredendően szabadnak született,
juhhéj!
Illusztráció gyerekvershez, rejtélyesen eltűnt fél pár zoknik, harisnyák, kapcák, lábtyűk önálló államáról egy féreglyuk túlsó végén a világűrben.
Illusztráció gyerekvershez, fél pár szakadt, rongyos zokni a világegyetemben eltűnt párja után nyomozva stopra vár a szabad zoknik állama irányába.

Nyócvanadik szonett

Az vagy nekem, mint aggnak a púpja,
fáraszt cipelni, de szerencsét hozol;
súlyát az ember könnyen megunja,
az ívén szívesen mégsem osztozol;
egy poszter ült régen a szobám falán,
őrködött, beszélt is, nem tudta más;
téged akasztalak helyére talán,
jól alszom, minden más csak túlírás;
persze, nyögve nyelnek a napjaid,
én pedig hagyom, mert erre szerződtem;
gyomlálom a dús viták magjait,
ostoba, aki beleáll felnőtten.

Mint testnek, ha elmegy a térerő,
félig emésztett kenyér az idő.


Illusztráció vershez, nonfiguratív, fraktálszerű, spirálalakú, tüskés, baktériumra emlékeztető sárga alakzat lebeg a világűrben galaxisok között.


Hullám

Hullám-természetű napjaimon
pusztulnak előlem az emberek
két lépésről már interferálok
szűkösek nekem az utcák, terek
kiszámíthatatlan a mozgásom
telibe kapom a matériát
mondva csinálom az erőteret
tyúkszarból kerítek tragédiát
az összes szűk résen áthaladok
egyszerre ráadásul lúzerek
akkor is ha éppen nem férek át
feszegetem amíg meg nem reped
hullám-természetű napjaimon
szenvedni fog aki elém kerül
utamból kitérni lehetetlen
futás én szóltam hogy nem sikerül
reggel még fel sem mert kelni a nap
már eldőlt hogy majd hullámként telik
nem direkt nem azért ne bámulj már
úgy marad ha nagyon megfigyelik
fronthatás pms bolygóállás
ő okozott vagy őt én okoztam
az a rohadt macska is megdöglött
mostanra remélem a dobozban
ütközök robbanok oszcillálok
úszok amerre a hullám visz ma
másnapra elmúlik vélhetően
részecskékké alakulok vissza.


Illusztráció vershez, természetfotón szél fodrozta, napfénytől csillogó tarajú hullámok sodródnak a Balatonban a déli part irányából az északi felé.

Ősz

Beszökött a bőröm alá.
Könyököm közelebb húzom,
mint a grillcsirke a nyárson.
Nem pirít rám már a nap se.
Kifehéredik a húsom,
ködpácolt pacallá. Fázom.
Belül. Hiába teázom.

A nyári terv csődöt mondott.
Úgy volt, a hőt raktározom,
leszerelem vele az őszt.
Tegnapig úgy hittem benne.
Nap, állj mögém, mint bajnokom,
mert így járja barátok közt.
Süss, hátha most összejön. Kösz.

Illusztráció vershez, lehullott, rohadó, kupacnyi piros starking alma őszi, barnuló, száraz falevelek és gallyak között a nyárról maradt zöld fűben.

Világok közöttünk

Írtam neked ma.
Az éter néma,
és válasz sehol.
Talán ez égő,
nem vagyok élő
azóta, se holt.
Száztizenkétszer
nyomtam rá, képzeld
a frissítésre,
annyira hittem:
társam a bitben
üzen, csak késve.
Próbáltam szkájpon.
Mert mire várjon
tovább a lélek,
aztán meg cseten.
Ne tedd ezt velem,
válaszolj, kérlek.
Súlyos magányom
minden nagy szájton
hullámot vetett,
fájó kommentem
sötét keretben
lájkot ért, hetet.
Kicsiripeltem
izzó szerelmem
a nagyvilágba.
Nem osztottad meg,
nem volt tán kedved.
A szívem árva.
Sötét az ablak,
vége a napnak,
lám, bealkonyul.
Hogy tud így fájni?
Ma minden szmájli
lefelé konyul.
Még egy utolsó
üresen kongó
státuszfrissítés.
Posztold már bazzeg,
tegnap még bezzeg
lángolt a szív, és
mi maradt mára?
Csak köd és pára?
Kód a sorokból?
Hisz a netposta
roskadozott a
lávju loloktól.
Feledjem tán azt?
Egy világ választ
el tőled, drága.
Éjsötét végzet
állt közénk, érzed?
Remegek, várva
egy apró jelre,
szívem szerelme,
hogy enyém vagy még.
Merre jársz vajon?
Tudni akarom.
Gyötör a kétség.
Aggódom. Rémes.
Mért kínzol, édes?
Megáll az eszem.
Átmegyek már a
szomszéd szobába,
és megkérdezem.

Illusztráció vershez, számítógép monitorja, rajta megnyitott chat-ablak, twitter, facebook státuszfrissítés, skype üzenet, bennük Coelho-idézet.

-----
És itt meg is hallgathatod

Nagyváros

Szeretek itt lakni.
Nálunk az utcában pirosabban virítanak a tűzcsapok, mint a pipacs.
Pompás látvány.
Ha kitavaszodik, mindig átfestik,
sziréna szól,
virágba borul a belváros estig.
Innen tudom,
hogy meteorológiai tavasz
köszöntött ránk,
meg abból, hogy a zebrán feltör a gaz,
s a kukát kiültetik a szabadba.

Szeretek itt lakni.
Nálunk a villamos sínje mellett több cici van, mint a koca hasán.
Többszázezer.
A számuk a végtelenhez konvergál.
Ezt számolja
minden ember, aki villamosra vár.
Persze én is.
Közben elképzelem, hogy igaziak.
Hangosabban
nem szoktam nevetgélni, csak amiatt,
ha felborul rajtuk a mentőautó.

Szeretek itt lakni.
Nálunk a macskát szőr, a tyúkot fólia borítja.
Utóbbi jobb.
Könnyebben tisztítható és nem hullik.
Bár tudom, hogy
csomagolást simogatni nem illik,
én szeretem
a tapintását. Feltölt, hogy szinte ráz.
És jó hűvös.
De nem is őshonos erre semmi más,
talán csak a galamb, meg a szélkakas.

Szeretek itt lakni.
Nálunk az antenna tovább él, mint bármelyik diófa.
Hatszáz évig.
Felmászni pedig ugyanúgy lehet rá.
A tetőn van,
így tesz egy szimpla megcsúszást kalanddá.
Imádom, na.
Nincs levél, így a kilátás bombajó,
acélszürke,
vadul imbolyog, mint egy kalózhajó,
emellett fogja simán az ertéelt.

Szeretek itt lakni.
Nálunk nem a szél fütyül, hanem a Family Frost.
Szólj anyádnak
adjon pénzt, azt dalolja, és ő ad is.
Általában.
Olyankor kedvem víg, s az orrom fagyis.
De nem mindig.
Akkor meg azzal vigasztalom magam,
hogy legalább
a beszerzése nem kilátástalan,
és van csatorna, meg közvilágítás.

Szeretek itt lakni.
Nálunk a tigris ugyanolyan gyakori, mint a tehén.
Nulla-nulla.
De a tigris menőbb, mert az vadállat.
Ha mégis jön,
ne kekeckedj vele, mert fölzabálhat.
Ehhez mérten
szerintem különösen megnyugtató,
hogy utcánkban
nem a ló nyerges, hanem a vontató.
Nem is beszélve a gumipókokról.

Illusztráció gyerekvershez, digitális kép nagyvárosi dzsungel panelházairól a belvárosban, lakótelep tetején imbolygó antenna, rajta gyerek hintázik.
Illusztráció gyerekvershez, digitális rajz egy nagyvárosi dzsungel buszmegállójában ülő tigrisről, menetrend tövében buszra vár karba tett manccsal.

Sherlock

Hé, Watson
válasszon
mit kíván
a dalát
elhúzom
forte át
mezzoba
vegytanát
kiötlöm
várja hát
főzzön egy
jó teát
ön, Watson.

Hé, Watson
higgadjon
érveljen
mivégre
állítja
nem kéne
pisztollyal
betépve
lődöznöm
fejére
hisz megint
túlélte
ön, Watson.

Hé, Watson
távozzon
pokolba
bárhova
fáraszt a
sok duma
nem érti
meg soha
hígagyú
tétova
mekkora
ostoba
ön, Watson.

Hé, Watson
ha elmegy
vegye fel
kabátom
nem kell hogy
megázzon
mért siet
sajnálom
ne hagyjon
ne bántson
egyetlen
barátom
ön, Watson.

Az illusztráció László Maya alkotása


Konyhai népdal

Pöszörög a szilvalekvár,
ördögvörös színe van már,
ihajla,
hömbölyög a pörköltkávé,
asztalszélig görög kábé,
ihajla.

Bőrözik a körömpörkölt,
hörpölik a szőlőtörkölyt,
ihajla,
gőzölög a tökös-mákos
töltelékes költött lángos,
ihajla.

Pöndörű a barátfüle,
bazsalyog a kölök tüle,
ihajla,
üveges a fügeszörpi,
öreganyám körbetölti,
ihajla,
nade
ihajla.

Illusztráció gyerekvershez, digitális rajz egy konyháról, asztalon fazék, pogácsa, szódásszifon, törkölypálinka, pörköltkávé, szilvalekvár, egér.

Kommentséma

hatalmas gratula
nahát a képeken
apró kis kritika
oké csak kérdezem
rémlik hogy olvastam
hogy kéne értenem
logikus választ pls
érvelést szétszedem
én ilyet nem mondtam
szebben ha kérhetem
szándékos tévedés
olvasni képtelen
helyesen így írják
félkézzel gépelem
nyelvtani trágyadomb
hülyeség végtelen
itt éled ki magad
trollkodj csak édesem
szellemi csökevény
magamat égetem
urbánus kisköcsög
paraszt a végeken
irl impotens
lecsúszott népelem
nem ismersz befogod
nem szar az életem
senki nem kíváncsi
helyetted szégyellem
élőben nem mernéd
nincsen két nicknevem
fizetett bértollnok
habzó száj véresen
tököm a ballibsi
náci a végbelem
dögölj meg mielőbb
anyádat részegen
nővéred többször is
pofádat szétverem
utolsó rohadék
mással ne énvelem
de igen
de nem
de igen
de nem
de igen
de nem

---


Illusztráció : ugyanez fordítva (az előző blogból)

Illusztráció vershez, egy vershez érkezett troll kommentek különböző nicknevek alatt és a rájuk adott válaszok egy törölt blog felületén.




Boszorkák

Amikor jönnek a Perszeidák
kisegér, denevér, huss
boszorkák suhannak réteken át
varjúbél, seprűnyél, huss
tépik a réteket
füveket, kérgeket
nézik a kék eget
fújják az éneket
kígyóvér, éji szél, huss.

Amikor nyárfasor megszínesül
kisegér, denevér, huss
boszorka bölcsen a kertbe kiül
varjúbél, seprűnyél, huss
mit gyűjtött, felírja
köténybe borítja
holdfénynél szárítja
madárcsőr porítja
kígyóvér, éji szél, huss.

Amikor jönnek az őszi fagyok
kisegér, denevér, huss
boszorkák gyűlnek, üst messze ragyog
varjúbél, seprűnyél, huss
csiribá, csiribú
varázslé várható
melegen áradó
náthára csudajó
zamata átható
earl grey és nyárutó
kígyóvér, éji szél, huss.
Illusztráció gyerekvershez, digitális rajzon két vasorrú bába seprűnyélen suhan az éji széllel, kezükben bögre, tábortűzön üst earl grey teával.

Tiplis Térd Törzsfőnök

Tiplis Térd Törzsfőnök tolldíszét felölti.
Három szép kacsatoll
homokszín hajában,
bronzbarna hátán meg
csorog a
víz.
Indián önérzet hős szívét elönti.
Merész és sasszemű
villámként fröcsköl ő
sok kacsa felrebben,
van már toll
tíz.
A hollószőke is szín és nem ér röhögni.

Tiplis Térd Törzsfőnök hadiösvényre lép.
Caplat a nádasban
bokáig latyakban
időnként odasóz
botjával,
puff.
Siklók és halacskák spriccelnek szerteszét.
Vérszomjas varangynép
vakmerőn brekeg még
de skalpjuk övemen
fityeg majd
uff.
Ez nem kosz, harci szín, kis iszap kéne még.

Tiplis Térd Törzsfőnök bölényre vadászik.
Fürkész és szél ellen
becserkész életlen
papírkést markolva
árnyékként,
huss.
Gazból a nemes vad bundája kilátszik.
Gyors állat a bölény
a szarva kőkemény
patája porfelhőt
dübörög,
fuss.
A bölény nyávog és a fára felmászik.

Tiplis Térd Törzsfőnök Nagy Szellemnek áldoz.
Totemje megszállta
felettébb izgága
dobbant a lábával
harcosan,
topp.
Gyorsít a tempón és fejhangon kiáltoz.
Transzgyanús tánca épp
bontja a kanapét
ott pattog labdaként
kop-kop-kop-
kop.
Csak kicsi hiszti volt, szerintem már álmos.

Tiplis Térd Törzsfőnök a harcban elfáradt.
Vacsija grizzlimell
fóliás, szeletelt
lovának küllőjén
átsüt a
hold.
Vigvamja mélyén már várja az alvászat.
Arról szól a mese,
hogy főnök sohase
volt még oly menő, mint
Tiplis Térd
volt.
Kojotok csaholják körbe a faházat.
Illusztráció gyerekvershez, Tiplis Térd, hadiösvényre lépett indián törzsfőnök cserkészi be a fán nyávogó bölényt, skalpján három tollas tolldíszben.
Illusztráció gyerekvershez, fekete-fehér, tetoválásra emlékeztető rajzon két kojot totemállat csaholja a vadnyugati prérin az indián főnök vigvamját.

Neveléstan

Viselkedjél rendesen
ne csapkodd az ajtót
maradj már a helyeden
múltkor is csak baj vót
ezt meg kitől hallottad
nem tőlem az biztos
hogyan is fogalmazzak
nem ciki csak kínos
jó az tényleg ugyanaz
iktassuk a témát
tudod máskor ki tanít
ennyi szinonimát
attól te még gyerek vagy
és a neved hallgass
ezt sem tőlem hallottad
nem tököm az alhas
nekem te ne mutogass
én is tudom hol van
nem érdekel mire jó
hogyhogy mért mert mondtam
nem közöljük anyánkkal
ha nem akarunk sírást
indokolja tömören
ha nem nagy kihívás
nem tőlem örökölted
ezt csak apád kezdi
neki sincsen indoka
nemhogy tömör semmi
ezt csak úgy zárójelben
inkább ne jegyezd meg
hogyhogy késő ne csináld
te már megint kezded
a leborult szivarvég
nem fütyül a rézfán
de ez messze túlmutat
a mostani témán
nincs több mellédumálás
ígéretet várok
hogy nem rágod mégegyszer
körbe a virágot
hogyhogy mért mert fáj neki
az is lehet mérgez
nem ne teszteld magadon
apán sem de tényleg
már megmondtam nem fütyül
máshol sem hogy tudjad
hogyhogy mit hát leborul
aztán ott lenn punnyad
fejezd be sőt el se kezdd
tudod ez rám nem hat
hogyhogy mikor azonnal
hogyhogy miért mert csak
ha bepöccenek magad
megnézheted végül
szakadj már le erről a
szaros fütyülésről
igen ez egy csúnya szó
én is tudom és bocs
olyan mint a múltkori
nem ciki csak kínos
igen tudom próbáltam
és előbb se jött be
az kell még hogy kioktass
szemtelen kis törpe
a törpét se szó szerint
hadd ne mondjam kétszer
nem érdekel miért nem
nem azt mondtam hétszer
hát én ilyet sohasem
még ebben a korban
hogy a nagyi mit mesélt
leszarom már mondtam
igen megint kicsúszott
ne ismételd kérlek
kétszer hétszer sehányszor
nagy fiú vagy érted
igen ezzel rád célzok
mégis kire másra
a szomszéd gyerek bezzeg
szülői nyomásra
nem kérdez nem magyaráz
igaz nem is tudna
mert az anyja sem dumál
ellenben goromba

így aztán

viselkedjél rendesen
ne csapkodd az ajtót
maradj már a helyeden
múltkor is csak baj vót…

 

Illusztráció vershez, barna aranyhörcsög tapos kilátástalanul egy terráriumba bezárva, forgó mókuskerékben körbe-körbe, végtelenített üzemmódban.

Ferde mosoly

A ferde mosoly
abból a versből
nyilván az enyém
most is ott látom
szemben magammal
a busz üvegén
elképesztő de
rólam szólt végig
most kaptam észbe
mit magyarázzam
tudja az ember
jó szögből nézve
és ráadásul
ha meggondolom
nem az egyetlen
mert a fehér váll
felfénylő nyakkal
is egy az egyben
ott virít rajtam
énrólam írták
pontosan érzem
rám gondoltak mind
fura de igaz
és az a két szem
hajnali tűzzel
nézi most magát
büszkén és némán
micsoda költők
mennyit mütyültek
ezen a témán
a fogaim mint
kerek fehér kő
ki-kivillannak
és rajtuk piros
rózsaként nyílnak
harmatos ajkak
pillám dús árnyú
karom kancsófül
porcelán kezem
eddig nem láttam
de egyértelmű
megáll az eszem
na és a keblem
vad opál-rózsa
tíz plusz egy pontos
és az sem kizárt
alatta még a
tüdőm is lombos
az édes ölem
amire épp most
lopva lenézek
pontosan olyan
amire vágytak
eszményi fészek
kösöntyű tompor
zötyög alatta
mint kerek álom
hopp jut eszembe
viszlát te múzsa
most le kell szállnom.

Illusztráció vershez, hosszúhajú, kékszemű, rózsaajkú, ferde mosolyú, fehér koronás királylány báli ruhában játszótéri, krétával készül gyerekrajzon.


Kabát

Hájból vettem
magamra
kabátot,
télen kizár
hideget,
barátot.

Tavaszi nap
lagymatag
pislákol,
zsírom lassan
olvasztja
irhámból.

Nyárra dobom
az összes
réteget,
ha kell, veszek
kabátnak
életet.



Illusztráció vershez, lagymatagon pislákoló napsütésben árnyékot vető kabátos emberi alak egy tavaszi áradásban faleveleket sodró patak partján.

65

nem hat meg semmilyen törésteszt-eredmény
szarok a motoros ablakemelőre
a tolatás tetves radar nélkül is megy
és nyomatékosan szólok jóelőre
még egyszer meghallom azt a szót hogy csajos
a listaárakkal verem zöldre-kékre
a menedzsert sőt még a titkárnőjét is
amíg fel nem fogja mindenki itt végre
nekem egyáltalán nem ilyen autó kell
nem műanyagdoboz nájlonba tekerve
nekem rendes kocsit adjatok szemetek
olyat amelyiknek arca van és lelke
mondjuk egy Cadillac legyen hatvanötös
ugyanolyan amit Elvis vezetett pont
vagy egy olyan piros Ford Mustang kell nekem
amivel fingatta Goldfingert a James Bond
jó lesz Chevrolet is egy bilikék Bel Air
sértésnek is kevés ez a Daewoo szedán
az autóm az úton pont úgy terpeszkedjen
mint egy kanbéka a párosodás után
és úgy is vartyogjon szépen megfontoltan
mint az másfél tonna vastól elvárható
de egy vállasabb Dodge vagy egy Plymouth Fury
Lincoln-Mercury vagy Pontiac GTO
beleférnek ők is nem vagyok én finnyás
bele bizony olyan simán mint egy álom
csak béna GPS ne zavarjon össze
ha eltévedek azt rendesen csinálom
vagy egy Riviera krémszínűre festve
hozzá képest minden új modell esetlen
és hogy jelezzem a helyzet komolyságát
egy ezres Wartburg is jó végső esetben
a lényeg olyan hogy utánam vigyorog
amikor otthagyom majd a parkolóban
kidugja orrát és szárnyát és integet
vár engem nagyon vár nem dől ki alólam
és a szaga nem ám pévécé meg festék
mint egy irodai bútorlerakatnak
hanem csupa bőr és feromon és élet
mint mikor a lovak kicsit megizzadnak
nem kell bele semmi hányok az extráktól
csak rádió legyen és rajta macskaszem
feltekerem kattig felteszem a lábam
hatvanötösökről hadd ordítson nekem
hárman is elférünk az első ülésén
akkor is ha éppen egyedül autózom
jobbról balról magam csontfehér a kormány
én és én és én csak repesztek az úton
elmosódott tájak porfelhő mögöttem
puhák a kerekek a rugó meg kemény
szarok a motoros ablakemelőre
nem hat meg semmilyen törésteszt-eredmény


Illusztráció vershez, hibátlan állapotú narancsmetál színű 1965 Cadillac Coupe DeVille Convertible napsütötte parkolóban, hűtőrács irányából fotózva.