Ms Littlewood verseskönyve: Hullám

Hullám

Hullám-természetű napjaimon
pusztulnak előlem az emberek
két lépésről már interferálok
szűkösek nekem az utcák, terek
kiszámíthatatlan a mozgásom
telibe kapom a matériát
mondva csinálom az erőteret
tyúkszarból kerítek tragédiát
az összes szűk résen áthaladok
egyszerre ráadásul lúzerek
akkor is ha éppen nem férek át
feszegetem amíg meg nem reped
hullám-természetű napjaimon
szenvedni fog aki elém kerül
utamból kitérni lehetetlen
futás én szóltam hogy nem sikerül
reggel még fel sem mert kelni a nap
már eldőlt hogy majd hullámként telik
nem direkt nem azért ne bámulj már
úgy marad ha nagyon megfigyelik
fronthatás pms bolygóállás
ő okozott vagy őt én okoztam
az a rohadt macska is megdöglött
mostanra remélem a dobozban
ütközök robbanok oszcillálok
úszok amerre a hullám visz ma
másnapra elmúlik vélhetően
részecskékké alakulok vissza.


Illusztráció vershez, természetfotón szél fodrozta, napfénytől csillogó tarajú hullámok sodródnak a Balatonban a déli part irányából az északi felé.

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése