Ms Littlewood verseskönyve: Nagyváros

Nagyváros

Szeretek itt lakni.
Nálunk az utcában pirosabban virítanak a tűzcsapok, mint a pipacs.
Pompás látvány.
Ha kitavaszodik, mindig átfestik,
sziréna szól,
virágba borul a belváros estig.
Innen tudom,
hogy meteorológiai tavasz
köszöntött ránk,
meg abból, hogy a zebrán feltör a gaz,
s a kukát kiültetik a szabadba.

Szeretek itt lakni.
Nálunk nem egér, hanem csőgörény lakik az alagsorban.
Peti látta,
meg a húga is csütörtök délután.
Szőrös jószág,
orrát mozgatva kutatott sajt után.
De nem talált.
Felzabált mindent az utolsó szögig
konyhamalac.
Itt nálunk lakik, de van, hogy kiszökik,
és együtt buliznak lenn a pincében.

Szeretek itt lakni.
Nálunk a villamos sínje mellett több cici van, mint a koca hasán.
Többszázezer.
A számuk a végtelenhez konvergál.
Ezt számolja
minden ember, aki villamosra vár.
Persze én is.
Közben elképzelem, hogy igaziak.
Hangosabban
nem szoktam nevetgélni, csak amiatt,
ha felborul rajtuk a mentőautó.

Szeretek itt lakni.
Nálunk a macskát szőr, a tyúkot fólia borítja.
Utóbbi jobb.
Könnyebben tisztítható és nem hullik.
Bár tudom, hogy
csomagolást simogatni nem illik,
én szeretem
a tapintását. Feltölt, hogy szinte ráz.
És jó hűvös.
De nem is őshonos erre semmi más,
talán csak a galamb, meg a szélkakas.

Szeretek itt lakni.
Nálunk az antenna tovább él, mint bármelyik diófa.
Hatszáz évig.
Felmászni pedig ugyanúgy lehet rá.
A tetőn van,
így tesz egy szimpla megcsúszást kalanddá.
Imádom, na.
Nincs levél, így a kilátás bombajó,
acélszürke,
vadul imbolyog, mint egy kalózhajó,
emellett fogja simán az ertéelt.

Szeretek itt lakni.
Nálunk nem a szél fütyül, hanem a Family Frost.
Szólj anyádnak
adjon pénzt, azt dalolja, és ő ad is.
Általában.
Olyankor kedvem víg, s az orrom fagyis.
De nem mindig.
Akkor meg azzal vigasztalom magam,
hogy legalább
a beszerzése nem kilátástalan,
és van csatorna, meg közvilágítás.

Szeretek itt lakni.
Nálunk a tigris ugyanolyan gyakori, mint a tehén.
Nulla-nulla.
De a tigris menőbb, mert az vadállat.
Ha mégis jön,
ne kekeckedj vele, mert fölzabálhat.
Ehhez mérten
szerintem különösen megnyugtató,
hogy utcánkban
nem a ló nyerges, hanem a vontató.
Nem is beszélve a gumipókokról.

Digitális kép egy nagyvárosi dzsungel panelházairól a belvárosban, a lakótelep tetején imbolygó antenna, róla gyerek lóg a mélység felett hintázva.
Fekete-fehér digitális rajz egy nagyvárosi dzsungel buszmegállójában ülő tigrisről, farkával a menetrendet öleli, buszra vár karba tett manccsal.

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése