Ms Littlewood verseskönyve: Nyócvanadik szonett

Nyócvanadik szonett

Az vagy nekem, mint aggnak a púpja,
fáraszt cipelni, de szerencsét hozol;
súlyát az ember könnyen megunja,
az ívén szívesen mégsem osztozol;
egy poszter ült régen a szobám falán,
őrködött, beszélt is, nem tudta más;
téged akasztalak helyére talán,
jól alszom, minden más csak túlírás;
persze, nyögve nyelnek a napjaid,
én pedig hagyom, mert erre szerződtem;
gyomlálom a nagy viták magjait,
ostoba, aki beleáll felnőtten.

Hümmögök, közben az idő szalad,
és ez már, azt hiszem, így is marad.

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése