Ms Littlewood verseskönyve: Nyócvanadik szonett

Nyócvanadik szonett

Az vagy nekem, mint aggnak a púpja,
fáraszt cipelni, de szerencsét hozol;
súlyát az ember könnyen megunja,
az ívén szívesen mégsem osztozol;
egy poszter ült régen a szobám falán,
őrködött, beszélt is, nem tudta más;
téged akasztalak helyére talán,
jól alszom, minden más csak túlírás;
persze, nyögve nyelnek a napjaid,
én pedig hagyom, mert erre szerződtem;
gyomlálom a dús viták magjait,
ostoba, aki beleáll felnőtten.

Mint testnek, ha elmegy a térerő,
félig emésztett kenyér az idő.


Illusztráció vershez, nonfiguratív, fraktálszerű, spirálalakú, tüskés, baktériumra emlékeztető sárga alakzat lebeg a világűrben galaxisok között.


Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése