Szép intelem balladája a baszakodókhoz

Van, hogy a rusnya gondok megtalálnak,
szorongatnak, míg belegebedek;
de a gondok mögött emberek állnak,
én már felfedeztem, arcok, nevek.
Felebarátom, óva intelek:
rosszul jár, kit mögötte találok.
Eléri egy titokzatos átok;
ha panaszkodsz, miért a gyötrelem:
nem sors, csak nem érted az okságot.
Okosabb, ha nem baszakodsz velem.

Van, hogy nem támadok, míg nem piszkálnak,
az árnyékban lustán elheverek;
az oroszlán is tűnhet ártatlannak,
amíg le nem harapja a kezed.
Munkamegosztás mindig létezett,
amiben én örömet találok:
míg te ordítasz, csendben kivárok,
majd az adósságom megfizetem.
Jobban jársz, ha magadtól belátod:
okosabb, ha nem baszakodsz velem.

Van, hogy azt hiszik, védett helyen állnak:
legyen kőfal, hírnév vagy kereset,
engem nem véd ki se dac, se utálat,
nem lágyít se kérés, se szeretet,
nem hat meg szabvány konzerv-felelet.
Másnál talán torzak az arányok,
dühösen én pontosabban látok:
minden gyenge pontod felismerem,
tízből tízszer bele is találok.
Okosabb, ha nem baszakodsz velem.

AJÁNLÁS

Herceg, potentát, főnök vagy nábob:
nevezze magát kegyes jóságod
bárminek, türelmem nem végtelen.
Nem fúj el a szél, mint szimpla rossz álmot.
Hát ajánlom, ne baszakodj velem.


Illusztráció vershez, Anjouk és Lannisterek címerén alapuló lovagi lobogó, egy kéz középső ujját kinyújtva intelmet fogalmaz meg Villon szellemében.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése