Ms Littlewood verseskönyve: június 2014

Tokamaki-san

Szaladok fürgén, kegyes uraság,
morogni, látja, több mint butaság,
hozom a tápot, csócsát, betevőt,
rohanok, csak ne nyeljen levegőt.
Értettem, Tokamaki-san!
Termeltem, igya deciszám!
Jobb kaja nincsen, mint az anyatej,
tolja be, kincsem, nő a babafej,
körtoka készül, nem lájt, csupa zsír,
ilyen étvággyal már a csuda bír.
Hai, Tokamaki-san!
Háj, rezeg igazán!
Egy combon nyolc hurka,
kerek és egyben pindurka.

Jó uraságod folyton kajabál,
potroha éhes, jöjjön kaja már,
harsan a kényúr, zeng a kerület,
lassan az álmos szolga beüget.
Értettem, Tokamaki-san!
Termeltem, igya deciszám!
Izgul a szomszéd, kínzom kegyedet,
gyivinél felnyom, azzal fenyeget,
pedig ha tudná, ó, hogy Toka-san
bepuszil egyben százat, de lazán.
Hai, Tokamaki-san!
Háj, rezeg igazán!
Egy vádlin négy hurka,
neten is néztem, tök durva.

Két szeme két kis rejtett husicsík,
tompora reng, ha bárki belecsíp,
üres a szája, rögtön bepörög,
holstein-fríz a receptért könyörög.
Értettem, Tokamaki-san!
Termeltem, igya deciszám!
Beveszem, tényleg kell a babaháj,
parancs nyöszöre, ó nagy maki, hai!
van, amit nem tud egy sem, ki csodál,
hatszor egy hobbit sem vacsorál.
Hai, Tokamaki-san!
Háj, rezeg igazán!
Egy csuklón két hurka,
doki is mondta, szép munka.

Tradicionális japán témákat tartalmazó digitális rajz egy jó étvágyú, anyatejtől tokás, hurkás és potrohos babáról, ahogy törökülésben mosolyog.
Digitális rajz a japán Sakura ünnephez kapcsolódóan a kivirágzott tavaszi cseresznyefa rózsaszínben pompázó ágáról.


Chanson


Fortepan-fotó két Karády Katalin stílusában cigarettázó lányról, akik egy létrán ülnek hosszú szoknyában és micisapkában, a háttérben kerítés.

Ezen a képen
Ilusom drága
emlékszel-e még
létra fokára
felkucorodtunk
Karádyt adva
felvetett fejjel
néztünk a napba
hosszú szoknyában
vártuk az időt
begyakoroltuk
a tükör előtt
átutazunk csak
itt a vidéken
színpad a sorsunk
fényt ide kérem
létrányi démon
apus is büszke
cigarettavég
hamvadt kezünkre

Mert ez az a perc
mit el nem csókol
tőlünk soha már
semmi utókor
időbe festve
adjuk Karádyt
halálos tavasz
fenn a létrán itt
ezen a réges-régi dagerrotípián
senki nem tudja
ne tudja senki
mért kellett nekünk
létrán billegni
mért nem a földön
pózol a dáma
mért levegőbe
libben a lába
bizony a mindent belepő csirkeszar mián
az ám a csirkeszar mián
ezen a réges-régi dagerrotípián

Ezen a képen
Iluskám édes
mi is elhittük
hogy lehetséges
majd a tálentum
majd az akarat
ebből a szögből
alig látszanak
hátrébb az ólak
tyúkok a szélen
felvetett fejjel
húsz éve nézem
már a kerítés
kidőlt azóta
nem kívánkozik
újabb fotóra
holnap ha bírom
elnézek feléd
hamvadt kezünkben
cigarettavég

De ez az a perc
mit el nem csókol
tőlünk soha már
semmi utókor
Karádyt adjuk
néha titokba'
halálos tavasz
mezei munka
viszont a réges-régi dagerrotípián
senki nem tudja
senki nem sejti
milyen érzés volt
létrán billegni
mert aki fenn ül
valódi dáma
és alig éri
földet a lába
talán a mindent belepő csirkeszar mián
az ám a csirkeszar mián
ahogy a réges-régi dagerrotípián


(a Fortepan-mesék 1. számú képéhez:

Sokarcú

Ne gondolj rá.
Csak bevonzod, aztán keres.
Nem vagy elég optimista,
az a bajod, nem a tények,
ha belebuksz, konyec, nyista,
a te hibád, magadra vess,
a jövő csak várólista.
Tényleg.

Gondolj rá.
Csak a hülye nem méri fel.
Lásd az útját, tudd a végét,
tartsd szárazon, serkenj, suhanj,
harcra készülj, hogyha békét,
nem kérdés, hogy kit érdekel,
nem válasz, hogy nyomd el végképp.
Ugyan.

Ne gondolj rá.
Ha szembejön, kanyarodj el.
Szedd a lábad a sarokig,
oldalazz a házak falán,
ha utánad kanyarodik,
nem üldözés, ómen, rossz jel,
csak várj, míg eltakarodik.
Talán.

Gondolj rá.
Ha szembejön, köszönj oda.
A legsimább kezdőmondat,
szép napot, pár uncsi téma,
aztán pedig tájékoztasd
szép tagoltan, mint ahogy a
braavosiaktól tanultad.
Nem ma.