Ms Littlewood verseskönyve: június 2014

Tokamaki-san

Szaladok fürgén, kegyes uraság,
morogni, látja, több mint butaság,
hozom a tápot, csócsát, betevőt,
rohanok, csak ne nyeljen levegőt.
Értettem, Tokamaki-san!
Termeltem, igya deciszám!
Jobb kaja nincsen, mint az anyatej,
tolja be, kincsem, nő a babafej,
körtoka készül, nem lájt, csupa zsír,
ilyen étvággyal már a csuda bír.
Hai, Tokamaki-san!
Háj, rezeg igazán!
Egy combon nyolc hurka,
kerek és egyben pindurka.

Jó uraságod folyton kajabál,
potroha éhes, jöjjön kaja már,
harsan a kényúr, zeng a kerület,
lassan az álmos szolga beüget.
Értettem, Tokamaki-san!
Termeltem, igya deciszám!
Izgul a szomszéd, kínzom kegyedet,
gyivinél felnyom, azzal fenyeget,
pedig ha tudná, ó, hogy Toka-san
bepuszil egyben százat, de lazán.
Hai, Tokamaki-san!
Háj, rezeg igazán!
Egy vádlin négy hurka,
neten is néztem, tök durva.

Két szeme két kis rejtett husicsík,
tompora reng, ha bárki belecsíp,
üres a szája, rögtön bepörög,
holstein-fríz a receptért könyörög.
Értettem, Tokamaki-san!
Termeltem, igya deciszám!
Beveszem, tényleg kell a babaháj,
parancs nyöszöre, ó nagy maki, hai!
van, amit nem tud egy sem, ki csodál,
hatszor egy hobbit sem vacsorál.
Hai, Tokamaki-san!
Háj, rezeg igazán!
Egy csuklón két hurka,
doki is mondta, szép munka.


Illusztráció gyerekvershez, tradicionális japán témák és jó étvágyú, anyatejtől tokás, hurkás és potrohos baba, ahogy törökülésben mosolyog.


Chanson


Fortepan-fotó két Karády Katalin stílusában cigarettázó lányról, akik egy létrán ülnek hosszú szoknyában és micisapkában, a háttérben kerítés.

Ezen a képen
Ilusom drága
emlékszel-e még
létra fokára
felkucorodtunk
Karádyt adva
felvetett fejjel
néztünk a napba
hosszú szoknyában
vártuk az időt
begyakoroltuk
a tükör előtt
átutazunk csak
itt a vidéken
színpad a sorsunk
fényt ide kérem
létrányi démon
apus is büszke
cigarettavég
hamvadt kezünkre

Mert ez az a perc
mit el nem csókol
tőlünk soha már
semmi utókor
időbe festve
adjuk Karádyt
halálos tavasz
fenn a létrán itt
ezen a réges-régi dagerrotípián
senki nem tudja
ne tudja senki
mért kellett nekünk
létrán billegni
mért nem a földön
pózol a dáma
mért levegőbe
libben a lába
bizony a mindent belepő csirkeszar mián
az ám a csirkeszar mián
ezen a réges-régi dagerrotípián

Ezen a képen
Iluskám édes
mi is elhittük
hogy lehetséges
majd a tálentum
majd az akarat
ebből a szögből
alig látszanak
hátrébb az ólak
tyúkok a szélen
felvetett fejjel
húsz éve nézem
már a kerítés
kidőlt azóta
nem kívánkozik
újabb fotóra
holnap ha bírom
elnézek feléd
hamvadt kezünkben
cigarettavég

De ez az a perc
mit el nem csókol
tőlünk soha már
semmi utókor
Karádyt adjuk
néha titokba'
halálos tavasz
mezei munka
viszont a réges-régi dagerrotípián
senki nem tudja
senki nem sejti
milyen érzés volt
létrán billegni
mert aki fenn ül
valódi dáma
és alig éri
földet a lába
talán a mindent belepő csirkeszar mián
az ám a csirkeszar mián
ahogy a réges-régi dagerrotípián


(a Fortepan-mesék 1. számú képéhez:

Sokarcú

Ne gondolj rá.
Csak bevonzod, aztán keres.
Nem vagy elég optimista,
az a bajod, nem a tények,
ha belebuksz, konyec, nyista,
a te hibád, magadra vess,
a jövő csak várólista.

Gondolj rá.
Csak a hülye nem méri fel.
Lásd az útját, tudd a végét,
tartsd szárazon, serkenj, suhanj,
harcra készülj, hogyha békét,
nem kérdés, hogy kit érdekel,
nem válasz, hogy nyomd el végképp.

Ne gondolj rá.
Ha szembejön, kanyarodj el.
Szedd a lábad a sarokig,
oldalazz a házak falán,
ha utánad kanyarodik,
nem üldözés, ómen, rossz jel,
csak várj, míg eltakarodik.

Gondolj rá.
Ha szembejön, köszönj oda.
A legsimább kezdőmondat,
szép napot, pár uncsi téma,
aztán pedig tájékoztasd
szép tagoltan, mint ahogy a
braavosiaktól tanultad.
Nem ma.