Ms Littlewood verseskönyve: október 2014

Fülszöveg

Ide már ne firkálj.
Fejezd be, de nyomban,
milliószor mondtam,
drága a papír. Állj,
ide már nem lehet.
Többször hadd ne mondjam,
veled csak a gond van,
csak a gond van veled.
Ne magyarázz, látom.
Betű hátán betű,
hányatott életű
krikszkraksz, ákombákom.
Ide már nem való.
Súlyos irgumburgum,
abbahagyni, mondom,
tán süket vagy? Halló,
ide már nem szabad.
Nem szabad, és kész, pont.
Hadd ne legyen szempont
gyerekes indulat,
más, hogyha megintik,
hálásan térdrerogy.
Fogd már fel végre, hogy
ide már nem illik.
Ide már nem.
Mert csak.
Illusztráció gyerekvershez, verseskötet, a könyv borítóján a plömplömfülű morcingó és más rejtélyek cím, hátlapon a versbe szedett fülszöveg látható.

Szobor

Párizsig futottam előletek
a zenének vége ott menekül
magatok húztatok rám szerepül
akik nekem szobrot emeltetek

egy másik sámánt kell keresnetek
ti sosem boldogultok egyedül
áttörtem oda mégsem sikerül
levetni a tonnás hiteteket

hiába zúztam saját kezűleg
nektek ostobák valószínűleg
mániátok ez a szobordolog

döntse már le valaki helyettem
nem érem el amúgy minden rendben
az egyetlen barátommal vagyok


Illusztráció vershez, Jim Morrison párizsi Pére-Lachaise temetőben a sírján álló, összefirkált szobor, sörösüvegekkel és cigarettával dekorálva.

Budapest

1.

Azt mondd meg nékem
mért nem állok le vele
dörzsöli agyamat
ezer kis története
itt van a város
vagyok lakója
ebbe a koszba
tett le a gólya
neve is van
de én ki nem mondom
az olyan lenne
mint a porondon:
színpadias.

2.

Csak hogyha külföldről.
Kevés, hogy elgördül
egy nyakigláb kaptár
feletted unottan,
úgy maradsz, nem kattan
vissza még a naptár,
nem vetít a raktár
megszokást a képre,
formálódó napnál
lesheted meg végre,
milyen is. A térre
nem úgy nézel, mint már
ezerszer, ma kaptál
két új szemet, mért ne
tennél egy kört érte,
turistaszereptől
csatakosan flangáld
be, ki, át, míg eldől,
két vadiúj szemtől
állt a fókusz szépre,
vagy csak mert felőröl,
ledarál, beszürkül,
ha tudod, hogy megvár
ahogy hagytad, élve.
Ha először látnál
várost, beleférne,
hogy szépen elölről
kezdjétek, ha kér, de
csak hogyha külföldről.

3.

Előbb látott tigrist, mint kecskét,
első szava az volt, hogy neurózis,
az oviban sem hitt a Mikulásban,
megemészti a szőrt és cellulózt is,
sose mondja, hogy kérem, vagy hogy tessék,
légkalapács hangjára táncolni kezd,
egysávoson is előzi a mentőt,
sajátosan szmogszerű szagot ereszt,
arca viasz és alvázvédő festék,
össze-vissza szavaz és bujálkodik,
hídpillérre mászik minden vasárnap,
néphagyománynak tart egy túrórudit,
jól beekizve találják az esték,
a hajnalt egy megállóban várja ki,
ruhája alatt zacskó fedi testét,
vidéken beszélik, mind így jár, aki
előbb látott tigrist, mint kecskét.

4.

Éjszaka összemegy.
Minden egy sarokra van mindentől,
minden utca metszi egymást, ettől
egészen kicsike,
senki sem hiszi, de
minden kocsma egymás mellett nyílik,
öt perc csak a kaputól a hídig,
rövidül sötétben,
mondhatni nem éppen
hatalmas, épphogy aprócska, mivel
mindenki összefut mindenkivel,
kezet fog, elköszön,
megintcsak szembejön,
mindennel minden más párhuzamos,
van, hogy meghajlik a négyes-hatos
tengelytávján a tér,
míg végül összeér,
téved a térkép, ha leszáll az éj,
a nagy távolságok és a veszély
nem más, mint dumahegy.
Éjszaka összemegy.

5.

Szétfolyó november hidegek az éjek
műszálas ködpaplan most kéne hogy féljek
elfojtja a hangot nem jön más csak taxik
olvad rám a holdfény csorog mint a plasztik
a macskák elbújtak néhány varjú száll még
azon a sarkon túl mocorog egy szándék
gyilkosan régi és hideg mint hét halál
maga a város vár rám ott és felzabál

6.

Tájékoztatjuk a tisztelt,
hogy már megint feltúrtuk.
Egyszerre, hogy minden egy
aszfaltba fúrt óriás luk
legyen, és fenn a hegyen
ne közlekedjen, ami.
Tudhatnák már maguktól,
fárasztó bemondani,
hol indul a pótlóbusz,
ikarusz, szállhatnak fel,
ha van szárnyuk. Ha nincsen,
minket az nem érdekel,
lépjék át, ha arra megy.
A karbantartás miatt
recsegés percet késik,
sínjét vésik, másikat
indítanánk, de sajnos
a vonal éppen süket.
Az okozott kellemetlenségért
szíves megértésüket.

7.

Én olyan nyarat akarok, hogy oldja
az aszfaltról a húgyszagot a nap,
a húgyszagú aszfaltot a forróság,
a forróságot semmi, de semmi.
Legyen kimerítő menni, tenni-venni,
mint a pokolban, költőice mondva,
a buszon szőrösödjön az unalom szaga,
és rezegjen az ablak minden éjszaka.
Forróság oldjon fel húgyszagú napjában,
rezgessen az aszfalton rezgő levegő,
olvasszon össze a busszal az izzadás,
végül ne maradjon semmi, de semmi más
csak én, az ablak, a húgyszag és a pokol.
Mindenki más addig nyaraljon valahol.

8.

A galambok az utcán
félig vad állatok.
Nem valami nagy szám,
de ha már itt lakok,
és pont lakik erre
egy mindenre tojó, bámész,
furán ösztöngyenge
urbánus fajta,
megfigyelem őt.
Ha az utcán majdnem rálépsz,
nem menekül, sőt,
mintha nevetne.
Látom rajta.


Az emberek a metrón
szintén ugyanazok.
Énszerintem mind klón,
de ha már itt lakok,
és pont lakik erre
egy mindenre tojó, mufurc,
furán ösztöngyenge
urbánus fajta,
kísérletezel.
Ha a metrón mellényomulsz,
nem menekül el,
pedig szeretne.
Látom rajta.

9.

Kosztümje van és cselédbokája,
átveszi a város lüktetését,
leszalad a mozgólépcsőn, szája
összeszorul a koncentrálástól,
alul mindig megáll és kivárja,
lelépni nem mer még lendületből,
időben jelez, hogy majd leszállna,
nehogy fennmaradjon, ajtóhoz tör,
nem hisz abban, hogy visszatalálna
ha túlmegy, el is késne biztosan,
nem spórol kaján, nála kizárva
minden, amit otthon szoktak főzni,
nem vállalható, ha más is látja,
szívja magába, dinamikusan
lükteti, gyűlöli, de hiába,
kosztümje van és cselédbokája.

10.

tak tak tak tak
takatakatakataka
dobozolok
sok a sok a sok a sok
munkakakakakakakaka
fontos vagyok
fontoskodokdokdokdok
doktor phdhádéhádéhádé
tévém nyakkendőm miafasz
az ember kiég
az embernek kiég az
agyagyagyagyagyagyagya

11.

Azon a napon
a Parlamentről az állványzat leomlik
mindent felzabál az atom meg a zombik
senki nem ül három órát a dugóban
igazat mondanak minden híradóban
pontosan érkezik a zónázó vonat
a terepjárós is indexel ha tolat
a fák meg a bokrok feltörik a betont
elhallgat hogy hagyják szabadon a peront
leszakad a Lánchíd és kitör a pestis
nyugodt hellyé válik Buda is meg Pest is
szelektíven gyűlik magától a szemét
altinak álcázzák a mulatós zenét
minden gombóc fagyi annyi lesz mint régen
nem osztanak ebédet a Moszkva téren
beleszivárog a Duna a metróba
mindenki azt fogja hinni hogy főpróba.

12.

Emhetes az éjszakában, utolsó emelkedő,
mögöttünk az ezerszínű vidék, ami élhető,
összeállnak iszonyatos kaptárrá a fényfoltok,
eszembe jut az a szám a Minitől és mosolygok.



Illusztráció vershez, éjszakai Budapest a kivilágított Erzsébet híd pilléreivel, Dunával és a pesti rakparton haladó csillogó tetejű autókkal.




Ügyürü

Utálom, mikor becéznek,
falnak megyek tőle,
kihirdetem fűnek-fának,
elég már belőle,
mai naptól megszűnt Janka,
fogjátok fel, nyálas banda,
Jan vagyok, és pont,
lesz különben gond.
Gond, bizony mondom, gond,
hidd csak el,
hogy hatalmas nagy gond.

Nincs több ügyürü-bügyürü,
komolyodjunk meg már,
van neked is rendes neved,
te sem lehetsz lekvár,
ismertetem céljaimat,
vesszen az utónév-divat,
Boró, Eri és Pan
mind harcostárs és span.
Span, nagyon elszánt span,
de igen,
van ilyen szó, hogy span.

A fiúkat nem érinti,
ez sem igazságos,
csak az egy Ber csatlakozott,
róla a fél város
eddig sem hitte el, igaz,
hogy a neve az, ami az,
már tudja, mi a harc,
egy harcban edzett arc.
Arc, egész helyes arc,
a Bernek
jól áll a harcos arc.

Nem állhatunk meg félúton,
ugye, Zsely és Bian,
nyelvújítás minden fronton,
hajrá, mindannyian,
zöld hajnalban fel, tás, sap, sál,
tiszta din, aki most lazsál,
nincs mó, mire várnánk,
nagy mun, ami vár ránk.
Ránk, senki másra, ránk,
akkor is,
ha furán néznek ránk.

Egyre nő a tömegbázis,
Rebe, Katin, Emő,
nagygyűlés a libikónál,
rám mindenki vevő,
halkan füttyög egy cinfió,
kampányszendvics pár porció,
pulyson, ubor, papri,
tiszta kerti parti.
Ti, szorgos népem, ti,
küzdjetek,
van benne romanti.

Aki eddig kiröhögött,
kezdheti a sírást,
megírtam egy csomó kérvényt,
és a helyesírást
csak idő kérdése, hogy a
Tudományos Adémia
bügyürgéstelenre
szedje végre rendbe.
Be, szabálykönyvbe be,
be, be, be,
egy bir is tudja, bee.
Illusztráció gyerekvershez, fekete-fehér digitális rajz elszántan cigánykerekező kislányról, pólója virágos, nadrágja kockás, haja lobog, neve Janka.

Radiátor

Hallgattuk azt a Kaláka-lemezt,
közben gondoltam amazt, meg emezt
iguánául,
olyat, például
hogy laknak-e nálunk is állatok,
nagy dolgot sajnos nem kell várnotok,
zenét se szerzek,
mert az a helyzet,
laknak ugyan, de nem valami sok,
azok is eléggé szánalmasok,
van a muslica,
ami huss, szia,
elrepül, és csak ennyire képes,
a felhozatal elég szegényes,
vannak a legyek,
őszinte legyek,
lábamat egyik sem szimatolja,
merre jártam, nagy ívben letojja,
mint az ablakot,
és súrolhatod
a pöttyöket, amik csíkos nyálka
formát öltenek víz hatására,
estére pedig,
ha a reggelit
lehajigálom, és ott is hagyom,
megjelenik egy hosszú hangyanyom
faltól kolbászig,
ritmusra mászik
egy-két miniatűr gyalogezred,
viszont ha kicsit piszkálni kezded,
mind elmenekül,
játszhatsz egyedül,
mondom, színtiszta merő unalom
állattanilag ez, ahol lakom,
kivétel egy van,
izé, hogy mondjam,
a sárkány a radiátor mögött,
ő sem olyan rég, hogy beköltözött,
bár az is lehet,
hogy minden telet
itt töltött, csak én nem vettem észre,
mert a paplan sarka alól nézve
nagyon is kilóg,
olyan száz kilót
nyomhat, éjszaka motoszkál halkan,
ha kidugom, csikizi a talpam,
bugyborog és rág,
ha a termosztát
kattan, azonnal bevirgoncodik,
kilopózik a könyvespolcokig,
kicsit pakolász,
éles foga száz,
hajnal lesz, mire lenyugszik végre,
erőssége a környezetébe
beleolvadás,
ezért senki más
a családból eddig nem szúrta ki,
nem is láthatja meg senki, aki
nem elég bátor
a radiátor
mögé nézni, ahol minden van ám,
nem csak sárkány, de zokni tonnaszám,
csokiba ragadt
pár legódarab,
nem csoda, hogy a nem elég bátrak
közé kell sorolnom jóanyámat,
de ő legalább
nem mondja, nahát,
miket találsz ki, csak hogy magától
egy zöld, kifordított radiátor
formájú izét,
ami a vizét
fújja tűz helyett, ha tekergetik,
nem tud elképzelni, erre pedig
én annyit mondtam,
mindjárt gondoltam,
de mély együttérzéssel, mert mégis
az anyám, és ha ő meg a partvis
viszonyát veszem,
megáll az eszem
a nagy lelkén, hogy felajánlotta,
kisöpri onnan, jobban, mint szokta,
persze nem hagytam,
mert az állattan,
mint azt neki is boncoltam kicsit,
egy darab sárkányban merül ki itt,
ami szomorú,
se túzok, se gnú,
mindig csak ezek a legyek, hangyák,
amik az embert hidegen hagyják,
ő bólogatott,
majd arra jutott,
hogy szerinte egy akvárium még
pont beférne, ha innen a tévét
áttoljuk oda,
de csak akkor, ha
fogom ezt a partvist, duma nincs ám,
és kitakarítom, mint a villám
az összes sárkányt,
a legójárgányt,
manót, cicát és minden pordögöt,
ami él a radiátor mögött.

Illusztráció gyerekvershez, zöld pikkelyes, csillagszemű, radiátor formájú sárkány, farkán ruha szárad kiteregetve, előtte sorban hangyák menetelnek.