Ms Littlewood verseskönyve: Ügyürü

Ügyürü

Utálom, mikor becéznek,
falnak megyek tőle,
kihirdetem fűnek-fának,
elég már belőle,
mai naptól megszűnt Janka,
fogjátok fel, nyálas banda,
Jan vagyok, és pont,
lesz különben gond.
Gond, bizony mondom, gond,
hidd csak el,
hogy hatalmas nagy gond.

Nincs több ügyürü-bügyürü,
komolyodjunk meg már,
van neked is rendes neved,
te sem lehetsz lekvár,
ismertetem céljaimat,
vesszen az utónév-divat,
Boró, Eri és Pan
mind harcostárs és span.
Span, nagyon elszánt span,
de igen,
van ilyen szó, hogy span.

A fiúkat nem érinti,
ez sem igazságos,
csak az egy Ber csatlakozott,
róla a fél város
eddig sem hitte el, igaz,
hogy a neve az, ami az,
már tudja, mi a harc,
egy harcban edzett arc.
Arc, egész helyes arc,
a Bernek
jól áll a harcos arc.

Nem állhatunk meg félúton,
ugye, Zsely és Bian,
nyelvújítás minden fronton,
hajrá, mindannyian
zöld hajnalban fel, tás, sap, sál,
tiszta din, aki most lazsál,
nincs mó, mire várnánk,
nagy mun, ami vár ránk.
Ránk, senki másra, ránk,
akkor is,
ha furán néznek ránk.

Egyre nő a tömegbázis,
Rebe, Katin, Emő,
nagygyűlés a libikónál,
rám mindenki vevő,
halkan füttyög egy cinfió,
kampányszendvics pár porció,
pulyson, ubor, papri,
tiszta kerti parti.
Ti, szorgos népem, ti,
küzdjetek,
van benne romanti.

Aki eddig kiröhögött,
kezdheti a sírást,
megírtam egy csomó kérvényt,
és a helyesírást
csak idő kérdése, hogy a
Tudományos Adémia
bügyürgéstelenre
szedje végre rendbe.
Be, szabálykönyvbe be,
be, be, be,
egy bir is tudja, be.
Fekete-fehér digitális rajz elszántan cigánykerekező kislányról, pólója virágos, nadrágja kockás, arca nem látszik, haja lobog, neve Janka.

1 megjegyzés :

  1. Íme a bizonyíték, hogy a mozgalom megszólítja a népet! Az alábbi művet egy magát egyelőre megnevezni nem kívánó költőkollégától kaptam izenetben.
    Mit is mondhatnék, tovább a megzdett úton!

    "Itt a tavasz, gyere hamar!
    boglár nyílik, porzik a bar,
    Mámorító a friss ájer,
    Szopós bárányt ellik a jer,
    Bé honol az árnyékosban,
    Párját hívja a búbosban,
    Pocsolyákban, lenn a falun,
    Nászindulót brekeg az un,
    Hápog a csa, bukik alá,
    Szigetekben zöldell a ká,
    Hajóspitányt majd ha látsz már,
    Vízre kerül a halászbár,
    Háló feszül, színén fodor,
    Pár dévérszeg, néhány bodor.

    Itt a tavasz, hamar gyere!
    Jár a lovas kocsi kere,
    Izzasztó mun pálni, wazze,
    Könnyű ott, hol felszánt az e,
    Délidőben szökken a szöcs,
    Kadar, leány, készül a fröccs,
    Son és lács is jár még mellé,
    Elhalványul a tél emlé,
    Estig kiürül a hordó,
    Elhangzik egy régi mondó,
    A távolban bőg egy üsző,
    Énelget egy szép szemű sző,
    Terőlanttal sírva alá,
    Kíséretet ad a Kalá."

    VálaszTörlés