Ms Littlewood verseskönyve: 2015

Látogató

Ha eljönnél hozzám, teát főznék neked,
a keresztrejtvényt eldugnám a fiókba,
hajnali négy, vagy már ki tudja, mióta
csak fülelnék, mikor hallom meg léptedet,

teát főznék, linzert tennék az asztalra,
és azt mondanám, na mesélj, mi van veled,
aggódnék, hogy milyen szomorkás a szemed,
de csak magamban, új autód magasztalva,

kezem összecsapnám, mikor elmeséled,
milyen sok a dolgod, pont pezseg a tőzsde,
beteg lett a nagyobb, rég nem láttam őt se,
veled bólogatnék, hogy nehéz az élet,

közben mosolyognék, pedig néha rossz ám,
hogy sose hívsz vissza, biztos a térerő,
és egy régi képet sem keresnék elő,
csak úgy hallgatnálak, ha eljönnél hozzám.



Szomorkás és kopott, fekete-fehér, elhúzott függönyű ablak, amely mögött egy látogatót várnak teával és linzerrel.

Egy tárgy

Az én szívemben boldogok a tárgyak
az én agyamban kopasz cenzor ül
még tudatomnál csak a szemem bágyadt
lebeg lebegve lassan elmerül

az én kezemben olvadnak a formák
az én ölemben gyűlnek a hegyek
innen talán már látni azt az ormát
gyertek elém ti mert én nem megyek

az én terpeszem kelletlen kis horpasz
csak ritkán lök hanyatt a horderő
ma sem leszek akinél súlyosabb az
rendre amit róla mint amit ő

az én szemem katalogizált lomtár
sorokban versek átlókban mesék
a minimum is több az unalomnál
a semmi is több mint a semmiség

az én szám nem hajol közel a fülhöz
jobb vigyázni még elmagyarázna
egy díszteremnyi mary poppins üldöz
álmaimban esernyőket rázva

az én szívemben boldogok a tárgyak
az én agyamban kopasz cenzor ül
vágyott ahogy egy szimpla tárgyra vágyhat
na viszlát mondom ő meg elrepül


(idézet: Nemes Nagy Ágnes; Európa Kiadó)




Mary Poppins boldog mosollyal az arcán, esernyőbe kapaszkodva lebeg a felhők között a kék égen, kezében táskával, nyakában sállal, fején kalappal.

Méhecskegyorsító

Ha kerek a potroh és súlyos a tor,
ha méhtéktelen, amit belepakol,
ha cikizik folyton, mert gyenge a szárny,
ha két röhögényre jut egy kacagány,
ha nem tud már felszállni, mert túl nehéz,
ha méhiscsak repülne, és körbenéz,
ha külseje elposzosult és hanyag,
ha virágporból nem lesz antianyag,
ha méhges, mert nem hat a csodaizé,
ha csápja az edzéstől csupa víz, hé!
Hahó!
Ó-o-ó!
Csak ma és csak önnek, csapjon le rögtön!
Ez tényleg működik, nem csak most költöm!
Mellette amit bír, annyit kajálhat!
Svájci a módszer, egyedi ajánlat!
Ó,
ó-o-ó!
Méhecske-
méhecske-
méhecskegyorsító!
Ó,
ó-o-ó!
Jár mellé
ajándék
mézecskeporszívó!
Ó,
ó-o-ó!
Hagyja a
méhleget,
egy méh nem méreget,
csak fényse-
bességgel
szeli a kék eget!
Ó,
ó-o-ó!
Attól hogy
gömbölyded,
lehet még szépecske
elemi
méhecske,
repül, mint két fecske,
méhecske-
méhecske-
méhecskegyorsító,
hívja és rendeljen most!




Kerek potrohú, kék szárnyú, nehéz és gömbölyded méhecske ül virágpor között egy rózsaszín virágon, fénysebességgel repüléshez készülődve.

Ulángyáva

Ez a gyerek nagyon bátor,
lakóhelye Ulánbátor,
bátor éjjel, bátor nappal,
jutott neki két kalappal
bátorság, ja, ámbátor
kicsit tart az ábráktól,
különösen, ha mértani,
s a cetben az ámbrától.

Az a gyerek nagyon gyáva,
elbújik a kabátjába,
gyáva nappal, gyáva éjjel,
nem néz szembe száz veszéllyel,
nem is alszik, úgy állva
belenyakkan gondjába,
s gyáválkodik megjegyezni,
ággyönne a nagyágyba.

Viszont ha ez elbátorul,
az meg jól felgyávolodik,
szembenéz a száz veszéllyel,
ha ámbrásak, ha mértanik,
ez a gyerek nagyon gyáva,
az a gyerek nagyon bátor,
lakóhelye Ulángyáva,
előbújik kabátbátor.



Ulánbátor és Ulángyáva állnak egymás mellett egy ábrán, egymás kezét fogva, fekete-fehérben, egyikük nagyon gyáva, másikuk nagyon bátor.

A sárkányunk beteg

A sárkányunk beteg.
Nagyokat hallgat,
nem brekeg,
nem mekeg,
nem remeg,
nem szuszog,
vad bömbölésről meg
félek, szó sem lehet.
Már tüzet sem okád.
Se kicsit, se nagyot.
Akkor sem, ha kattig
megnyitom a csapot.
Nem tudom az okát,
hogy tüzet sem okád.
Most mit mondjak, remek.
Nem lobban,
nem koppan,
nem roppan,
nem szisszen,
vízforralásról meg
félek, szó sem lehet.
A szerelő kiszállt.
Csavarhúzót fogott,
ébresztgetni kezdte,
hümmögött, klaffogott,
tekert, csavart, riszált,
alul mégis víz állt.
Azt mondta, na, remek.
Nem moccan,
nem koccan,
nem pöccen,
nem izél,
megjavításról meg
félek, szó sem lehet.
Mint öt riadt hangya,
futkosott a család,
majd az önkény győzött,
bár álltam a csatát:
hatásfoka lanyha,
átállunk villanyra.
Szerintük az remek.
Nem köhög,
nem röfög,
nem böfög,
nem durrog,
emberevésről meg
félek, szó sem lehet.
Most mit mondjak, remek.



Betegnek tűnő, sárkány formájú, tüzes szájú vízforraló bojler digitális rajzon, amely a szerelőt várja, hogy megjavítsa.


Egyéb sárkányban gazdag versek gyerekeknek:
Radiátorsárkány
Barlangi túrasárkány
Komodói sárkány
Eregetős sárkány

Kedves [...] néni

Kedves [...] néni
most láttam a neten
hogy meg tetszett halni
csak kidobta nekem
véletlen a mátrix
hőn szeretett tanár
nagy pedagógusunk
elolvastam ha már
így kidobta nekem
emléke szívünkben
és tényleg mert nyoma
mindmáig se tűnt nem
feledem nem tudom
mi mindent tetszett meg
tanítani nekünk
alapként kezdetnek
meg tetszett mutatni
milyen ha gonosznak
jut egy csepp hatalom
mi mindent okozhat
csak rajta múlik hogy
megtűr vagy eltipor
hazudhat magáról
vagy rólad bármikor
rágni a nyelvemet
padlóba szapultan
kedves [...] néni
magától tanultam
lapulni hallgatni
hát én emlékezem
ha már így kidobta
ma a mátrix nekem
kár hogy nem egy díjat
vagy egy oklevelet
tetszett kapni éppen
mint nagy hőn szeretett
kedves [...] néni
akkor aláírnám
ugyanazt amit most
elbírná a hír tán
de a gyertya alá
mit írkáljak oda
kedves [...] néni
kedves volt tanoda
hiába dobta ki
a net ahogy engem
dobott ki naponta
mindazon években
klórszagú zöld űrbe
kifakult rémálom
állok a folyosón
a falat piszkálom
hétfőtől péntekig
tanévről tanévre
látom más aláírt
annyit hogy na végre





Pink Floyd Another Brick in the Wall dalára emlékeztető vöröstéglás, bezáródó fal, amely az iskola és a tanárok, pedagógusok mátrixát szimbolizálja.

Étlap

1. Előétel

Ha
camembert tagliatelle, scsi pita, litchi tortellini guava,
prosciutto muffin, carambola sorbet ramen,
gnocchi, hot dog, mozzarella souvlaki, mignon, enchilada,
latte macchiato baklava ratatouille cordon bleu, quesadilla,
nachos, tortilla lasagne, hurma mangostan papaya, pomelo, shitake,
chutney, curry macaron, cheddar fusilli, frutti di mare,
quiche pita, ciabatta, gyros saslik, barbecue, fish and chips,
masala prosecco maracuja csevap, kebab,
hummus bagel, pilaf jalapeno,
bruschetta wasabi mascarpone.
Fajita burrito.
Mousaka borscs.
Tzatziki.

2. Főfogás

Ha
az ember tagliatelle, nincs pita, litchi bort kell inni guava,
poros autó muffin, karambol, a kordé ramen,
nyomd ki, hot dog, moccan erre souvlaki, kinyom, enchilada,
látta, ma kiváló baklava alakul cordon bleu, ez a díja,
nachos, ordítja lasagne, hurma hang, aztán papaya, pomelo, mit akar,
csapni, curry akarom, cheddar puszilni, tuti di mare,
quiche vita, vad csata, gyros saslik, vernek, juj, fish and csípsz,
azzal a prosecco haramia csevap, bekap,
mumus bagel, pilaf harap ernyőn,
plusz kettő wasabi mászkál pónin.
Fajita fordító.
Kusza a borscs.
Tzatziki.

3. Desszert

Ha
camembert tálja tele, scsi vita, kicsi tortellini utána,
prosciutto puffan, carambola sorbet ráment,
gnocchi, mondod, mozzarella valaki, mignon, megcsinálta,
latte macchiato oklevél ratatouille kartonból, quesadilla,
bocsesz, tortilla az anyja, durva mangostan papája, hogy heló, shitake,
chutney, törni macaron, ezt kár fusilli, frutti dumálna,
kis pita, ciabatta, gyors taslik, barbecue, fülön chips,
masala pusztító maracuja lecsap, kebab,
hummus rág el, zsiráf jalapeno,
bruschetta hazafi mascarpone.
Lapít a burrito.
Mousaka vers.
Az ciki.




Digitális rajz egy pszichedelikus retro 60s mintázatú szakácsról, kezében letakart tálon wasabis ratatouille tzatzikivel.

Piranya

Rémes hal a piranya,
ő a vizek higanya.
Fürge, szürke,
nemrég szülte
kilenc kispiranyáját,
folyton éhes a nyáj, hát
piranyafog
rág, ha nyafog
a gyerek, mert világos,
nem vegetáriánus
egyik sem, és
igen kevés
az önkéntes részvétel,
ha a szerep halétel.

Jó anya a piranya.
Ő a vizek higanya.

Még szörnyűbb a pirapa,
gyorsabb, mint egy paripa.
Nem is látod,
már lerágott
rólad kilenc adagot,
karcsúsítja alakod,
nem magának,
eltaláltad,
kilenc kispiranyának,
kik kajáért rinyálnak,
van étke, de
az élete
merő küzdés és hajtás,
meg piranyanyavajgás.

Jó apa a pirapa.
Gyorsabb, mint egy paripa.


Fekete-fehér, piranha tetoválásra emlékeztető, digitális rajz piranyáról, aki a vizek higanya, és pirapáról, aki gyorsabb, mint egy paripa.

Szellő Kisasszony

Meglátogatott Szellő Kisasszony,
simán besurrant kopogás nélkül,
lebukva azt füllentette, szépül
az idő kint, nehogy elriasszon.

Szusszantott, csak úgy porzott a sezlony,
pukedlizett, és lecsüccsent végül,
szent számum, pihegte, szörnyen szédül,
hozzá fújtatott, mint egy gőzmozdony.

Repült minden, toll, szőnyeg és a por,
erre felpattant, majd ő elpakol,
de a kezében minden összetört,

nahát, susogta, csinos keszkenő,
remélem, maradt egy kis kézkenő,
tudod, a szél kiszárítja a bőrt!



Digitális rajz a fújtató, szusszantó és pihegő Szellő Kisasszonyról, amint éppen számum szelet támaszt, ezért minden repül és porzik körülötte.

Felleg Úr

Egy este eljött hozzám Felleg Úr,
halkan bezörgetett ablakomon,
tejszínhab volt ő, és cseppnyi korom,
dörgése mufurc moll és kerge dúr.

Csapzottan, mint holmi ázott lemúr
a fejéhez kapott, ó, borzalom,
máris indul vissza a járatom,
szélközi, a jegyem pedig retúr.

Folyton csak a rohanás, puffogta,
bongyor kalapját marokra fogta,
és máris szétkavarta a levegő,

elpárállott viharként borongva,
hallottam, hogy közben azt morogta,
micsoda egy nyamvadt, nyirkos idő!



Digitális rajz a nyirkos felhők között álló, ázott ballonkabátos, bongyor kalapos Felleg Úrról, amint szétkavarja a levegő és viharként elpárállik.

Buba

Kis bubám jer ide ülj meg az ölemben
iktassunk szünetet mindegy most mit kéne
intézni csinálni gondolni elvégre
siettünk eleget érdekes itt még nem
múlt el a tarkódról az a szag tudod mit
azt hittem anyatej de az már nem lehet
anyaszag bár közben siettünk eleget
ott ragadt ne izgulj egyszer majd lekopik
ne izgulj ráérünk meglehet túl sokat
csináltuk gondoltuk ránk ragadt mit kéne
közben egy néhány év elért a végére
intézzünk valami igazán fontosat
semmi gond ne izgulj csak a szél dörömböl
ülj meg itt nyugodtan hadd töltsem fel mintha
sietés ellen is hatna a szagminta
kis bubám mindenhol lelógsz az ölemből



Digitális, pszichedelikus mintázatú, spirituális hangulatú rajz ráérősen pihenő anyáról, buba ül az ölében, már mindenhol lelóg.

Para

Végre kész
és kurva jó lett
van benne szív
van benne ötlet
átolvasás
sor alatt sor van
belém is húzza
az ideget gyorsan
az van hogy
unom
unom
unom unom unom
ezt mintha már
olvastam volna
emlékeztet
valami sorra
ott is talán
sor alatt sor volt
arra a sorra
már más is gondolt
rámjött a
para
para
para para para
parafrázis
ez sem lett más
parafrázis
baromira odaver
de ha ráz is
parafrázis
ez csak egy béna
parafrázis
para para para para

ez a pillanat
sunyi gyanú ébred
mindig utólag
ó kurva élet
megírták már
legalább ketten
még mielőtt
én megszülettem
és aztán
megint
megint
megint megint megint
hogy gyűlölöm
aki már megírta
nem csak ilyen szart
nem ilyen birka
mert minden szó
mostanra foglalt
minden betű
kurvára foglalt
még egyszer
para
para
para para para
parafrázis
ez sem lett más
parafrázis
baromira odaver
de ha ráz is
parafrázis
ez csak egy béna
parafrázis
para para para para



Fekete-fehér, metálvillát rázó, dalszöveget ordító tömeg foglalja el a teret egy punk, rock vagy metal koncert küzdőterén.

Táblafa

Kirügyezett a táblafa,
félig fémes az állaga.
Alul fa és felül tábla,
ahol földbe ér a lába,
vasgyökere mélybe inal,
nehogy kidöntse a vihar.
Hátul zöld és elöl piros,
mivel behajtani tilos,
citromsárga legszebb éke,
az új főútvonal vége,
a harmadik kéken ásít
kötelező haladásit,
ami irány. Áll nyugodtan,
egy betonból kivájt lyukban,
körbefutja busz és troli.
Néhanapján elképzeli,
élhetne ő ennél szebben,
valahol a természetben,
távol füsttől, zajtól, portól,
dús tarhonyamezőkön, hol
szél borzolná a tábláit.
Hideg telek járnak rá itt,
mégis várja a karácsonyt,
mert olyankor csavarrá font
izzósort is terem néha.
Aztán ha majd tavasz lép a
kertbe és járdaszigetre,
újabb táblát növeszthetne,
mondjuk, bár az nehéz eset,
gyalogátkelőhelyeset.
Ezt tervezi a táblafa.
Zebra a kedvenc állata.



Egy csenevész nagyvárosi fán három közlekedési tábla látszik hátulról, behajtani tilos, főútvonal vége, gyalogátkelőhely, mellette szürke autó halad.

Félvezetők

Oldalról látszanak, gyanúsan oldalról.
Nagy fekete kormányt tekergetnek folyton,
mert buszt vezetnek, és az hol
gyorsít, hol fékez, hol parkol,
de csak jobbról. Sose balról.
Hogy a közlekedés rendezetten folyjon.

Nehogy lebukjanak, ahogy tekergetik.
Nehogy ahogy. Egyik lábuk itt, másik ott,
mindig magukat kergetik,
itt is meg ott is, mert nekik
mindenhol munkával telik
az idő. És kirúgják, aki ásított.

Odaát valami egész mást dolgoznak.
Nem vezetnek, viszont játszanak trombitán,
tanárok, zoknit foltoznak,
célfotón mérnek orrhosszat,
pékek, szerzői blogposztnak,
van köztük rendőr és akad pár bonviván.

Ez az ikaruszos közben tetőfedő.
Féloldalas mosolya azért talányos,
elnéző és előkelő,
mert a baloldala merő
hézag, nincs ott, csak levegő.
De ha azt hiszed, megleshetnéd talán most,

megdördül a dimenziókapu-fegyver:
kérem vigyázzanak, az ajtók záródnak,
és indul is, nincs ellenszer,
mondjuk jobb is, mert ha egyszer
szembe fordulna, az ember
nem merne többé nekivágni buszútnak.



Digitális rajz egy ajtóit záró kereklámpás ikarusz buszról és vezetőjéről, aki félvezető, ezért csak félig látszik a vezetőfülkében, jobb oldalról.

A szép öregember

Derengése tejes ködre hajaz
a szép öregember felszáll a buszra
megpihen közben nem megy már egy szuszra
sürgeti egy csapat hangos kamasz

igyekezz tata rövid a tavasz
és kacsintanak a lányokra puszta
viszketésből remélve egy-két pusszt a
homlokukra plusz-mínusz pár arasz

röhögnek de minden szavuk felsülés
trónnak tűnik az elsőbbségi ülés
ahogy ott gubbaszt királlyá aszottan

gúnyos mosolyán nem fogott a kor
látszik hogy arra gondol amikor
ő is ezt csinálta csak sokkal jobban



Torzított színű, ködös, pixeles képen egy szép öregember halad a parkban szürke fák közt, botra támaszkodva, kora miatt néha megpihen közben.

Banda

Bandázzunk bandázzunk
te rohansz utánam
le és fel fel és le
be és ki ki és be
szaladjunk mutatok
ezt meg azt azt meg ezt
észvesztő fontosat
szörnyesen lényegest
gyilkosan izgalmost
csak neked másnak nem
irány a partra most
rohanok utánad
nézzük meg mi az ott
miféle vadállat
sirály vagy albatrosz
szalkodjunk vaduljunk
ész nélkül szaladjunk
nádasnak csalánnak
nekünk hiába be
szél fújja eső hull
ámbátor mély a víz
ipisztoly szabad strand
röplabda műanyag
lapát vödör szita
kötő hártya gyullad
ássunk vizes árkot
orjuk a homokot
össze szét szét össze
legyen híd is közte
építsünk romboljunk
piruljunk vörösre
vörüljünk pirosra
nézzük meg mi ez itt
te rohansz utánam
rohanok utánad
lobogva mint a láng
os handabandázzunk
nincs idő szaladjunk
bandázzunk bandázzunk
Digitális rajz egy balatoni stand homokjában a rohanó, bandázó gyerekek által hagyott lábnyomokról, sirállyal, vitorlással, piros törülközővel.

Mintha

Úgy csinálunk, mintha béke lenne,
mintha ez itt ugyanaz maradna
holnap is, ha óvatos szavakba
tekerjük, mielőtt szétrepedne,

mintha nem történt volna meg soha,
úgy csinálunk, mintha béke lenne,
a klímánk van csak túlmelegedve,
kinyit a fodrász, meg az iskola,

nem pislogunk, beláthatón innen,
hihetőn túl nézünk az egekbe,
úgy csinálunk, mintha béke lenne,
akciós a tej, normális minden,

mégsem illik a kép a keretbe,
kinyúl, hiába nézed felülről,
mi pedig közben teljes erőnkből
úgy csinálunk, mintha béke lenne.




A békés tranzitállomásként szíriai menekülteket fogadó és ideiglenes szállásként szolgáló Keleti pályaudvar főbejárata feletti óra.

Két hold

Ma két hold van az égen.
Talán eltévedt éppen
az egyik, és nem találja párját
a nagy égi térképen.
Vagy a másik ráunt, hogy szekálják
kis csillagköd kora óta folyvást,
és elfutott mérgében.
Azóta pedig utálják egymást.
Ma két hold van az égen.

Az egyik hold álmatag,
ha ránézel, rádragad
az ásítás. Zöldbálnák horkolnak
kéklevelű fák alatt,
és mindig tegnap van, sose holnap,
mert az odébb van három fényévvel.
Bús benne a lávamag,
betakargat ködkarú fényével.
Az egyik hold álmatag,

A másik hold nyugtalan,
zötykölődős útja van,
le-lepotyognak a sárkányok is
róla unos-untalan.
Felszíne kráteres és étcsokis,
és mindig hétfő van, sohase kedd.
Neki csak egy új kaland,
ha holmi holdrengéstől megreped.
A másik hold nyugtalan.

Ma két hold van az égen.
De holnapra, remélem,
mert az ellentétek vonzzák egymást,
összefogós kedvében
lesz mindkettő, megunják a bomlást,
eljön szerda, csütörtök és péntek,
kibékülnek egészen.
Addig viszont csak lesnek a népek,
mert két hold van az égen.




Digitális fekete-fehér rajz az égi térképen ellentétes irányba forgó két holdat, egy álmatagot és egy nyugtalant egyensúlyozó fényes alakról.

Taradamm

Lord Makadám a nagy palotában komoran lépdel fel meg alá,
döngve, dörögve dübörög körbe, vértje ezer tonna legalább!
Taradamm! Taradamm! Taradamm, taradamm, taradamm!

Lord Makadám a legszebb dáma képét hordja keble felett,
nélküle árva, vaskalodába zárta szívét a nagy szeretet!
Taradamm! Taradamm! Taradamm, taradamm, taradamm!

Ámde a dáma Lord Makadámra nem veti álomszép szemeit,
emiatt koslat Makadám most vad rohamok helyett félszegen itt!
Taradamm! Taradamm! Taradamm, taradamm, taradamm!

Iszonyút dobbant, leveszi roppant kesztyűjét, bajsza lekonyul,
most mi az ábra, kérdi megállva, férfi vagyok, vagy tétova nyúl?
Taradamm! Taradamm! Taradamm, taradamm, taradamm!

A család átka! Ha szegény látna, most így szólna hős nagyapám!
Hol az a mátka, ide vele már ma, vagy ne lehessek Lord Makadám!
Taradamm! Taradamm! Taradamm, taradamm, taradamm!

Kész az okos terv, kapuján konzervként kicsörömpöl Lord Makadám,
dobbantóval pattan a lóra, hajrá, vágtass, gyors paripám!
Taradamm! Taradamm! Taradamm, taradamm, taradamm!

Paloták sorban, lova megtorpan Lady Rebarbara vára előtt,
befarol kajlán, igazít kardján, epedő szívvel várja e nőt!
Taradamm! Taradamm! Taradamm, taradamm, taradamm!

Lady Rebarbara, és vele udvara Makadám láttára kivonul,
hagyja acélját, jövetele célját adja elő inkább, lovag úr!
Taradamm! Taradamm! Taradamm, taradamm, taradamm!

Lord Makadám csúful habog, ám az eszébe bekúszik a menyegző,
múlik a kínja, ma bebizonyítja, van, aki kemény, mint a zúzott kő!
Taradamm! Taradamm! Taradamm, taradamm, taradamm!

Kérdheti, Lady, már ha nem érti, lába előtt egy Lord Makadám
mit heverész, és válasza kérdés, Lady Rebarbara, lenne arám?
Taradamm! Taradamm! Taradamm, taradamm, taradamm!

Lady Rebarbara éteri, halk szava lágy, de a mondandó karakán:
nincs mese, máma megszakad ám az ön szíve, kedves Lord Makadám!
Taradamm! Taradamm! Taradamm, taradamm, taradamm!

Bár nagy örömmel jött ide, önnel úgy élhetnék, mint hal a fán,
hogyan is mondjam, ha fel is fortyan, maga egy bugris, Lord Makadám!
Taradamm! Taradamm! Taradamm, taradamm, taradamm!

Pallosa éles, köpönyege széles vállán szinte szétszakad, ám
úgy hallottam, afelett gond van, nemigen olvas, Lord Makadám!
Taradamm! Taradamm! Taradamm, taradamm, taradamm!

Ha megdob könyvvel, fogadok, ön nyer, de a tartalma sem harap ám,
komolyan mondom, kosarat adnom csak ezért kell ma, Lord Makadám!
Taradamm! Taradamm! Taradamm, taradamm, taradamm!

Lord Makadám a nagy palotában komoran lépdel fel meg alá,
döngve, dühöngve dübörög körbe, szíve ezer tonna legalább!
Taradamm! Taradamm! Taradamm, taradamm, taradamm!

Földjei klasszak, gazdag az asztag, vára habarcsa, lám, kavicsos,
izmos a karja, győz, ha akarja, mégis a szégyen égeti most!
Taradamm! Taradamm! Taradamm, taradamm, taradamm!

Lady Rebarbara konokabb oldala láttán hős szíve összeszorult,
ladyre barbár, lenne ha lord bár, szemeit vetni sem jogosult!
Taradamm! Taradamm! Taradamm, taradamm, taradamm!

Érte levetném nemesi mentém, szolgálnám, mint köz-Makadám,
lennék hölgyem primitív barbara, Lady Rebarbara, szép violám!
Taradamm! Taradamm! Taradamm, taradamm, taradamm!

De ha ez az ára, rajta, tusára, férfi valál, nem tétova nyúl,
arra a könyvtár, csata és könny vár, megokul az ember, bárhova nyúl!
Taradamm! Taradamm! Taradamm, taradamm, taradamm!

Pár nagyeposzt jól körbelapoz, táblája nehéz és oldala sok,
kéne a dáma, ide hát dráma, ide hát ókori klasszikusok!
Taradamm! Taradamm! Taradamm, taradamm, taradamm!

Pont elegendő ősi legendát olvas, eposzból nyögve betűz,
szintén régi a súlyos elégia, melyben szomorog száz kusza fűz!
Taradamm! Taradamm! Taradamm, taradamm, taradamm!

Szíve, ha reszket, pár pikareszket vesz le a polcról, francia tán,
álma, ha iszkol, a verses episztola higgaszt lelke vad moraján!
Taradamm! Taradamm! Taradamm, taradamm, taradamm!

Haiku, geszta, nyeli egy feszt, a sima epigrammák sem verik át,
mese, dal, pamflet, noha már paff lett, bedarál lírát és epikát!
Taradamm! Taradamm! Taradamm, taradamm, taradamm!

Esze már jól vág, ajakán ódákkal nekiindul Lord Makadám,
balladaszóra pattan a lóra, hajrá, vágtass, gyors paripám!
Taradamm! Taradamm! Taradamm, taradamm, taradamm!

Metruma klappol, ahogy eltrappol Lady Rebarbara vára előtt,
köszörüli torkát, szaval egy Lorcát, váltva idézi Dumas-ra Camus-t!
Taradamm! Taradamm! Taradamm, taradamm, taradamm!

Két sor Balzac, némi Hrabal, zakkant rím Shelley tolla alól,
Poe már volt, erre kicsi Voltaire, Rimbaud rája, majd Tzara szól!
Taradamm! Taradamm! Taradamm, taradamm, taradamm!

Hallva Homéroszt pezsdül a vér, oszt jöjjön, amit szíve jönni remél,
Lady Rebarbara pár de la Barca dramatikai ívén majd elalél!
Taradamm! Taradamm! Taradamm, taradamm, taradamm!

Durr, bele Shakespeare, pici mosoly és pír pirkad az arcán, majd szaporán
ölelés lendül, oly erős, feldől vasvértestül Lord Makadám!
Taradamm! Taradamm! Taradamm, taradamm, taradamm!

Könyvnek az oldal, bárdnak a bordal, azok egymásnak, mint a platán-
ág a levélnek, boldogan élnek Lady Rebarbara s Lord Makadám!
Taradamm! Taradamm! Taradamm, taradamm, taradamm!




A lovagi vértet, kesztyűt, sisakot, köpönyeget és pallost viselő Lord Makadám és álomszép mátkája, Lady Rebarbara palotájuk zúzott köves udvarán.

Dobszerda

Egy nagy dobás készülődik
egy legutolsó varázslat
újságpapír kis forgács sok
alkohol kell a parázsnak
medvés lassú aztán gyorsul
dübörögjön a föld bele
döngjenek a feszes bőrök
elsorolva visszafele
percek órák hetek évek
elpocsékolt semmijeim
semmibe vett pocsék idők
csak egy dobbantás és megint
megnyílik ami lezárult
eltűnt napok története
valami úgy kellett volna
vagy megragadni vagy bele
formát ölt most nem marad meg
emléktelen könyvbe zártan
ott állunk majd kézenfogva
rég divatjamúlt ruhában
nevetve mert feljött a nap
nevetve mert majd le is megy
beton alól feltör a fű
kettéreped az üveghegy
amin túl a jövőidő
amin innen minden más ha
értelmes és értelmetlen
visszasimulnak egymásba
minden felesleges percnek
gerince nő szárnya lebben
nem omlanak szürke porrá
felgyűlnek a perselyemben
és mégegyszer leperegnek
visszafelé majd az évek
elalszik a tüzes víz és
a bölények visszatérnek



Nagy fahasábokon lobogó hatalmas tábortűz a nyári éjszakában, a lángja helyenként kékes színű a ráöntött alkohol égésétől.

Az anya

Az anya ruhája rendezett. Arcán a
mosoly szívélyes. Külseje intravagáns.
Kardigánja gépi kötésű. Főz, míg
apa mosdik. Jellemét nem érheti gáncs.
Az anya ajkán szótlanul csüggnek. Soha
nem emel kezet. Vagy kétszer és gyorsan ad.
Mindig energetikus gyermekeivel.
Szíve jó. Ha nem kérdezik, csendben marad.
Az anya nem iszik alkoholt. Legfeljebb
korlátolt mennyiségben. Konyhája tiszta.
Enni lehet a földről. Hároméves kor
alatt esznek is. Jól fejlett a karizma.
A nukleáris anya a társadalmunk
alapegysége. Szeme ránckrém. Helye hűlt.
Melle emlő. Imád legózni. Túlszeret
vagy innen. Visszaváltható, ha kiürült.
Az anya anyányi. E minőségében
egészalakos. Kosárral ölében megy
a padlásra. Többet nem jön le. Szöget üt
a fejbe. Óhaja parancs, mosolya kegy.
Az anya aszkétikusan sminkelt. Örül
a majom farkának. Segít magán, hogy más
is megsegítse végre. Bírja a szidást.
Nem ítél. Pitét süt. Tagadja, hogy almás.
Az anya kétfős. Ölében elcsitulnak
nyári éjen. Soha nem vár köszönetet.
Nem hagyja el a járt utat járatlanért.
Együtt alszik. Ritkán eszik, inkább etet.
Beszéli a párologtatók bináris
nyelvét. Nem ugrik el, ha szakad a tető.
Az anya vaginájának léte mellett
vélelem áll. A vélelem megdönthető.
Az anya rendszeresen szőrtelenít. Csak
magát. Másokat fehérre mosdat. Hallgat
és bölcs marad. Nem zörög, ha nem fújják. Ha
engedik, szül. Száz füle van, mint a falnak.
Az anyából bolond szél fúj. Befőttet és
lekvárt tesz el. Nyugtával dicséri, ébren
nem. Művelődik, de nem esik túlzásba.
Vére vízzé válik. Pajzsa a szemérem.
Az anyából lesz a legjobb tepertő. Nem
ás másnak vermet. Szerelmes könnyeivel
telesírja levelét. Makkal álmodik.
Holtig tanul. Kérdésre kérdéssel felel.
Az anya fekete rózsa. Hangzik este,
reggel. Jobb, mint holnap egy túzok. Gyermeke
magától szopik. Ha rendesen felhúzzák,
addig jár kútra, míg el nem törik bele.


Fehér szobor fekete háttér előtt, Szűz Máriát ábrázolja, az anya gyerekét, a kisded Jézust ringatja születése napján, arcán szívélyes mosollyal.

Karma

Ő is egy közülünk,
dolgozni jár hatkor,
ámde éjszakánként
háztetőkön trappol,
verébre vadászik,
felprüszköl a holdra,
aki belekötne,
halállal lakolna.
A macska karma éles,
tíz kóbor eb bánja,
tíz kóbor ebnyi összecsapás,
tíz kóbor ebnyi vad riadó,
tíz kóbor ebnyi fülharapás,
tíz kóbor ebnyi harci nyaú,
se fia, se lánya,
egy közülünk ő is.
Tilos simogatni,
ha piszkálják, fújós,
a macska karma éles,
a macska-karma súlyos!

Ő is egy közülünk,
bőrt vált minden nyáron,
lelket minden télen,
hamis, mint az álom,
régi zongorákat
gyűjt, meg teafiltert,
az inasa pudli,
a kártyája cinkelt.
A macska-karma súlyos,
kilenc élet nyomja,
kilenc életnyi felfalt egér,
kilenc életnyi utcapiszok,
kilenc életnyi szemet szemér,
kilenc életnyi sötét titok,
se szíve, se gondja,
egy közülünk ő is.
Udvarias mindig,
ámde nem negédes,
a macska-karma súlyos,
a macska karma éles!



Fekete-fehér digitális rajz, sötét, éjszakai háztetőkön ülő, kilenc életű, éles karmú kóbor macskát ábrázol hátulról, ahogy a holdat nézi.

Offline

Holnaptól valóságba bocsátkozom.
Belém szivárog, mint a higanypára,
körbenyal, finomhangol önmagára,
a mellékhatása szúró fájdalom.

A szűrt tartalom éve véget ér ma,
holnaptól valóságba bocsátkozom.
Az embereknek teste nő, arcokon
jelzik ki, ha túl meredek a téma.

Nincs több nem kerül semmibe figyelem,
nincs több bágyadt egymozdulatnyi haszon,
holnaptól valóságba bocsátkozom.
Mielőtt elnyelne, jobb, ha lenyelem.

A szemem nagy felbontású, hát azon
keresztül nézem a napot és felhőt.
Talán félelmetes ötlet, de eldőlt.
Holnaptól valóságba bocsátkozom.



A fő téma egy nyári napon a Balatonban úszó fehér hattyú, alatta a vízben iszap szivárog, mintha úszás közben önmaga bocsátaná ki.