Ms Littlewood verseskönyve: január 2015

Három dinoszaurusz

Volánsárga a távolsági busz,
utazik három dinoszaurusz.
Női magazint néznek, odakint futnak a falvak, gyors igazán,
benne a hírek, pár celeb ír, meg szépségtippek garmadaszám,
klassz edzőcucc, szőrös a bélés,
nem páncélos, új neoprém,
zöld neon, én
annyit mondok, te triceratopsz,
tök jól jönne, amikor zumbán kitör a vulkán, meg ha nyafogsz,
hogy
de hideg a busz,
az ülés csupa kosz,
hát ne lazsálj, lusta dinoszaurusz,
rajta, lapozni, végre lapozz!
Oszt
lapozott szépen, ámde eképpen nem nézett fel, csak utóbb, régen
túl a diétás cikken, a másik dinoszauruszba fojtva a szuszt:
szent Mezozoikum és Miocén,
ma hova is utazunk, és mi a cél?
Nem mentünk túl?
Mintha Iharkút táblát láttam volna előbb,
ott, hol a főút srégen metsz át két legelőt.
Ostoba, sőt, már régen rossz, amikor a lapozó dinoszaurusz
mozgó buszról ugrik a sárba, szétkiabálva, hogy mi az ábra,
viszlát, drágáim, szia, busz,
hali, ovoraptor, sztegoszaurusz, keressük egymást majd mielőbb,
pussz, pussz, pussz!


Digitális rajz három, sárga volán buszon Iharkútig utazó dinoszauruszról, a triceratopsz női magazint olvas, a sztegoszaurusz és a raptor lapoz.

Epilógus az Anomandarishoz

Konvergencia volt.
Megindult az omlás, erő vonzott erőt,
egy kelletlen isten érkezése előtt
meghajoltak a fák,
az éjszaka falát
még feketébb sötét burkolta magára,
összemosódott a két világ határa
amerre elvonult,
egy légiónyi holt
követte lépteit, kárhozottak hada,
isa, a testet öltött sötétség maga,
megítél és felfal
éhes élű karddal,
szeme, mint az ólom, a magma, a kátrány,
a gyilkos, a tettes, a fekete sárkány,
ne ébreszd fel, lapulj,
ne is lássad, ha új
lapot húz, ilyet a halál sem osztana,
isa, a testet öltött áldozat maga,
ki fogta volna fel,
a megértés teher,
nem állta senki, ha átütött a látvány,
a balek, a mártír, a fekete bárány,
ki magára vette
azt a bűnt, amit te,
meg te, meg te hagytatok végezetlenül,
hittetek vakon és kétség fel sem merült,
hogy ha kell, elbírja,
mikor meg van írva
akkor él, akkor hal, hosszan vagy véresen,
melyik a nehezebb, kiderül, vége sem
lesz talán az éjnek,
vállain a fények
elnyelődtek, haladt, nyomában a káosz,
szürkülve egy elképzelt hős eposzához
megkívánt szereppé,
mintha a sors tenné
ővele, miközben ő teszi a sorssal,
nem értette senki, a játszmája hol csal,
idők kezdetétől
építi, hogy végül
fejére omoljon és eltemethesse,
nem késhet sokáig az utolsó meccs se,
kihaltak a járdák,
csak kevesen látták,
pár kopó, a varjak, merénylők és kémek
szemük lesütötték, gyorsan félrenéztek,
próbáltak erősen
megállni, de ők sem
láttak soha senkit ennyire egyedül,
aztán fejfájás jött, nehezen sikerült
mozdulni, lelépni,
tovább mentek élni,
míg az égen baljós jelek gyülekeztek,
a halál halála nem volt más, csak kezdet,
minden hang elakadt
látván, az akarat
saját bosszújával akaszkodott össze,
tényleg csak egy őrült lépett volna közbe,
az egyik csalt, ugye,
úgy kellett lennie,
mindenki látta, hogy két csapás szemben áll,
nem látta senki, a penge hogyan talál,
biztosan vezeti
egy gyilkos keze, ki
saját maga bábja, vonakodó bálvány,
a csaló, a mártír, a fekete sárkány,
ne ébreszd fel, késő
erőfeszítés, ő
állította csak, hogy olyan nincs, nem lehet,
higgyétek vakon, hogy ebben sem tévedett,
tudta talán, hogy él,
ennyi, amit felér
az ész, hogy isa, nem csak hamu és por van,
emlékeztetőül jöttek tömött sorban
idegen emberek,
hosszú volt a menet,
de egymásnak abban mind igazat adtak,
valamennyi közül ez a legrohadtabb
konvergencia volt.
Kettéhasadt a Hold.



(tisztán rajongói iromány, természetesen nem része az eredeti műnek)


Tetoválásra emlékeztető, fekete-fehér digitális rajz; a tiste andiik ura, Anomander Rake fekete sárkányként, Erikson Malazai Bukottak könyveiből.