Ms Littlewood verseskönyve: március 2015

Techno

Süngombócok lógnak a fán!
Süngombócok lógnak a fán!
Süngombócok lógnak a fán!
Süngombócok lógnak a fán!
Süngombóc!
Sün
sün
sün
süngombóc!
Süngombóc!
Sün
sün
sün
süngombóc!
Süngombócok lógnak a fán!
Süngombócok lógnak a fán!
Sün!
Sün!
A sün az
nem vízi állat (sün, sün),
nem hegyi állat (sün, sün),
nem levitálhat (sün, sün),
nyílt levegőbe
nem megy utánad,
süngombóc!
És mégis süngombóc!
Süngombóc!
Sün
sün
sün
süngombóc!
Süngombócok lógnak a fán!
Süngombócok lógnak a fán!
Süngombócok lógnak a fán!
Süngombócok lógnak a fán!
Éjszaka!
Éj
éj
éj
éjszaka!
Éjszaka!
Éj
éj
éj
éjszaka!
Éjszaka mászik fel!
Éjszaka mászik fel!
Éjszaka mászik fel!
Éjszaka mászik fel!
Süngombóc!
Sün
sün
sün
süngombóc!
Süngombóc!
Sün
sün
sün
süngombóc!
Süngombócok lógnak a fán!
Süngombócok lógnak a fán!
Süngombócok lógnak a fán!
Süngombócok lógnak a fán!


Örvényszerűen torzított, techno hangulatú kép az ősszel platánfán lógó, tüskés tapintású gombócokról, amelyek a fa sünre emlékeztető termései.

Kapitány úr

1. strófa
Hé, kapitány úr, süllyed a szkúner, lóg a kötélzet, és a sudár
árboc csúcsán kifakult csúnyán lobogónk színe rég, ugyebár.

Refrén:

Matrózom,
rendben, naplózom,
de közben
idesüss, matróz,
ilyen egy vad póz,
hajótöréshez oltári,
befeszít, és egy hollári,
ezer árboc és vitorla,
nyomás ki a hajóorrba,
tíz csomóval előre,
fel a kötélvetőre,
matrózom,
én nem aprózom,
belefér még egy hollári,
sőt, hollári-hollári-hó!

2. strófa
Hé, kapitány úr, baj van az ágyúval, kicsit elsült, süllyed a brigg,
ázik a kompassz, jár-e a komp, passz, látszik a part, ám innen alig.

Refr.

3. strófa
Hé, kapitány úr, süllyed a korvett, tat alatt pont lett egy nagy lyuk,
asziszem, úszunk, na hiszen, csúzunk lesz tőle, majd bánhatjuk.

Refr.

4. strófa
Hé, kapitány úr, míg maga rágyújt, itt a parázstól ég a fregatt,
lángol az orrba’ már a vitorla, persze a csörlő pont beragadt.

Refr.

5. strófa
Hé, kapitány úr, süllyed a kutter, úgy alakult, terv kéne legott,
mentőövvel bedobom önt, mert hoztunk, ám csak egy darabot.

Refr.

6. strófa
Hé, kapitány úr, vízben a készlet, vonzza a végzet galleonát,
még bezabálok, míg izobárok mentén úszunk arra tovább.

Refr.

7. strófa
Hé, kapitány úr, süllyed a klipper, fura ügy, pikkel ránk ma az ég,
nikkel a mérőón is rajta, elavult fajta, rossz maradék.

Refr.

8. strófa
Hé, kapitány úr, ez a karavella mint karamella olvad szét,
nagy a faborítás vízkiszorítása, rövid útra tervezték.

Refr.

9. strófa
Hé, kapitány úr, lógnak a csónak peremén, mint egy ázott nyúl,
én a kosárban, nyirkos a lábam, a keleti szél meg nem lanyhul.

Refr.

Vége.

Fekete-fehér digitális rajz egy szkúner kapitányáról, a matrózoknak hajótöréskor példát mutató vad pózban, ami Travoltáéhoz hasonlít a Grease-ből.

Zé a legjobb barátom.
Annyi idős, mint én,
olyan magas, mint én,
olyan erős, mint én.
Egész kicsit erősebb.
Játszunk verekedőset,
lökdösődőset szintén,
és olyankor utálom.
Zé a legjobb barátom.

Zé a legnagyobb vagány.
Két arasz a válla,
komor, mint egy bálna,
de nem pisil állva.
Szóltam neki, hisz barát,
nem vagyunk már kisbabák,
minek keret és támla,
ráülni elég puhány.
Erre kiderült, hogy lány.

Zé igazi rémálom.
Sárban dagonyázik,
a tetőre mászik.
Talán kéne másik
barátot keresnem, de
baromira megverne,
fociban meg, ha játszik,
csak mi nyerünk, belátom.
Zé a legjobb barátom.


Fekete-fehér digitális rajz Zorro, a legendás álarcos hős karddal vágott zé betűjéről egy vércseppel a tövében és a falra vetett árnyékáról.