Ms Littlewood verseskönyve: augusztus 2015

Két hold

Ma két hold van az égen.
Talán eltévedt éppen
az egyik, és nem találja párját
a nagy égi térképen.
Vagy a másik ráunt, hogy szekálják
kis csillagköd kora óta folyvást,
és elfutott mérgében.
Azóta pedig utálják egymást.
Ma két hold van az égen.

Az egyik hold álmatag,
ha ránézel, rádragad
az ásítás. Zöldbálnák horkolnak
kéklevelű fák alatt,
és mindig tegnap van, sose holnap,
mert az odébb van három fényévvel.
Bús benne a lávamag,
betakargat ködkarú fényével.
Az egyik hold álmatag,

A másik hold nyugtalan,
zötykölődős útja van,
le-lepotyognak a sárkányok is
róla unos-untalan.
Felszíne kráteres és étcsokis,
és mindig hétfő van, sohase kedd.
Neki csak egy új kaland,
ha holmi holdrengéstől megreped.
A másik hold nyugtalan.

Ma két hold van az égen.
De holnapra, remélem,
mert az ellentétek vonzzák egymást,
összefogós kedvében
lesz mindkettő, megunják a bomlást,
eljön szerda, csütörtök és péntek,
kibékülnek egészen.
Addig viszont csak lesnek a népek,
mert két hold van az égen.




Illusztráció gyerekvershez, digitális fekete-fehér rajz az égi térképen ellentétes irányba forgó két nyugtalan holdat egyensúlyozó fényes alakról.

Taradamm

Lord Makadám a nagy palotában komoran lépdel fel meg alá,
döngve, dörögve dübörög körbe, vértje ezer tonna legalább!
Taradamm! Taradamm! Taradamm, taradamm, taradamm!

Lord Makadám a legszebb dáma képét hordja keble felett,
nélküle árva, vaskalodába zárta szívét a nagy szeretet!
Taradamm! Taradamm! Taradamm, taradamm, taradamm!

Ámde a dáma Lord Makadámra nem veti álomszép szemeit,
emiatt koslat Makadám most vad rohamok helyett félszegen itt!
Taradamm! Taradamm! Taradamm, taradamm, taradamm!

Iszonyút dobbant, leveszi roppant kesztyűjét, bajsza lekonyul,
most mi az ábra, kérdi megállva, férfi vagyok, vagy tétova nyúl?
Taradamm! Taradamm! Taradamm, taradamm, taradamm!

A család átka! Ha szegény látna, most így szólna hős nagyapám!
Hol az a mátka, ide vele már ma, vagy ne lehessek Lord Makadám!
Taradamm! Taradamm! Taradamm, taradamm, taradamm!

Kész az okos terv, kapuján konzervként kicsörömpöl Lord Makadám,
dobbantóval pattan a lóra, hajrá, vágtass, gyors paripám!
Taradamm! Taradamm! Taradamm, taradamm, taradamm!

Paloták sorban, lova megtorpan Lady Rebarbara vára előtt,
befarol kajlán, igazít kardján, epedő szívvel várja e nőt!
Taradamm! Taradamm! Taradamm, taradamm, taradamm!

Lady Rebarbara, és vele udvara Makadám láttára kivonul,
hagyja acélját, jövetele célját adja elő inkább, lovag úr!
Taradamm! Taradamm! Taradamm, taradamm, taradamm!

Lord Makadám csúful habog, ám az eszébe bekúszik a menyegző,
múlik a kínja, ma bebizonyítja, van, aki kemény, mint a zúzott kő!
Taradamm! Taradamm! Taradamm, taradamm, taradamm!

Kérdheti, Lady, már ha nem érti, lába előtt egy Lord Makadám
mit heverész, és válasza kérdés, Lady Rebarbara, lenne arám?
Taradamm! Taradamm! Taradamm, taradamm, taradamm!

Lady Rebarbara éteri, halk szava lágy, de a mondandó karakán:
nincs mese, máma megszakad ám az ön szíve, kedves Lord Makadám!
Taradamm! Taradamm! Taradamm, taradamm, taradamm!

Bár nagy örömmel jött ide, önnel úgy élhetnék, mint hal a fán,
hogyan is mondjam, ha fel is fortyan, maga egy bugris, Lord Makadám!
Taradamm! Taradamm! Taradamm, taradamm, taradamm!

Pallosa éles, köpönyege széles vállán szinte szétszakad, ám
úgy hallottam, afelett gond van, nemigen olvas, Lord Makadám!
Taradamm! Taradamm! Taradamm, taradamm, taradamm!

Ha megdob könyvvel, fogadok, ön nyer, de a tartalma sem harap ám,
komolyan mondom, kosarat adnom csak ezért kell ma, Lord Makadám!
Taradamm! Taradamm! Taradamm, taradamm, taradamm!

Lord Makadám a nagy palotában komoran lépdel fel meg alá,
döngve, dühöngve dübörög körbe, szíve ezer tonna legalább!
Taradamm! Taradamm! Taradamm, taradamm, taradamm!

Földjei klasszak, gazdag az asztag, vára habarcsa, lám, kavicsos,
izmos a karja, győz, ha akarja, mégis a szégyen égeti most!
Taradamm! Taradamm! Taradamm, taradamm, taradamm!

Lady Rebarbara konokabb oldala láttán hős szíve összeszorult,
ladyre barbár, lenne ha lord bár, szemeit vetni sem jogosult!
Taradamm! Taradamm! Taradamm, taradamm, taradamm!

Érte levetném nemesi mentém, szolgálnám, mint köz-Makadám,
lennék hölgyem primitív barbara, Lady Rebarbara, szép violám!
Taradamm! Taradamm! Taradamm, taradamm, taradamm!

De ha ez az ára, rajta, tusára, férfi valál, nem tétova nyúl,
arra a könyvtár, csata és könny vár, megokul az ember, bárhova nyúl!
Taradamm! Taradamm! Taradamm, taradamm, taradamm!

Pár nagyeposzt jól körbelapoz, táblája nehéz és oldala sok,
kéne a dáma, ide hát dráma, ide hát ókori klasszikusok!
Taradamm! Taradamm! Taradamm, taradamm, taradamm!

Pont elegendő ősi legendát olvas, eposzból nyögve betűz,
szintén régi a súlyos elégia, melyben szomorog száz kusza fűz!
Taradamm! Taradamm! Taradamm, taradamm, taradamm!

Szíve, ha reszket, pár pikareszket vesz le a polcról, francia tán,
álma, ha iszkol, a verses episztola higgaszt lelke vad moraján!
Taradamm! Taradamm! Taradamm, taradamm, taradamm!

Haiku, geszta, nyeli egy feszt, a sima epigrammák sem verik át,
mese, dal, pamflet, noha már paff lett, bedarál lírát és epikát!
Taradamm! Taradamm! Taradamm, taradamm, taradamm!

Esze már jól vág, ajakán ódákkal nekiindul Lord Makadám,
balladaszóra pattan a lóra, hajrá, vágtass, gyors paripám!
Taradamm! Taradamm! Taradamm, taradamm, taradamm!

Metruma klappol, ahogy eltrappol Lady Rebarbara vára előtt,
köszörüli torkát, szaval egy Lorcát, váltva idézi Dumas-ra Camus-t!
Taradamm! Taradamm! Taradamm, taradamm, taradamm!

Két sor Balzac, némi Hrabal, zakkant rím Shelley tolla alól,
Poe már volt, erre kicsi Voltaire, Rimbaud rája, majd Tzara szól!
Taradamm! Taradamm! Taradamm, taradamm, taradamm!

Hallva Homéroszt pezsdül a vér, oszt jöjjön, amit szíve jönni remél,
Lady Rebarbara pár de la Barca dramatikai ívén majd elalél!
Taradamm! Taradamm! Taradamm, taradamm, taradamm!

Durr, bele Shakespeare, pici mosoly és pír pirkad az arcán, majd szaporán
ölelés lendül, oly erős, feldől vasvértestül Lord Makadám!
Taradamm! Taradamm! Taradamm, taradamm, taradamm!

Könyvnek az oldal, bárdnak a bordal, azok egymásnak, mint a platán-
ág a levélnek, boldogan élnek Lady Rebarbara s Lord Makadám!
Taradamm! Taradamm! Taradamm, taradamm, taradamm!




Illusztráció gyerekvershez, lovagi vértet, kesztyűt, sisakot, köpenyt, pallost viselő Lord Makadám és Lady Rebarbara palotájuk zúzott köves udvarán.

Dobszerda

Egy nagy dobás készülődik
egy legutolsó varázslat
újságpapír kis forgács sok
alkohol kell a parázsnak
medvés lassú aztán gyorsul
dübörögjön a föld bele
döngjenek a feszes bőrök
elsorolva visszafele
percek órák hetek évek
elpocsékolt semmijeim
semmibe vett pocsék idők
csak egy dobbantás és megint
megnyílik ami lezárult
eltűnt napok története
valami úgy kellett volna
vagy megragadni vagy bele
formát ölt most nem marad meg
emléktelen könyvbe zártan
ott állunk majd kézenfogva
rég divatjamúlt ruhában
nevetve mert feljött a nap
nevetve mert majd le is megy
beton alól feltör a fű
kettéreped az üveghegy
amin túl a jövőidő
amin innen minden más ha
értelmes és értelmetlen
visszasimulnak egymásba
minden felesleges percnek
gerince nő szárnya lebben
nem omlanak szürke porrá
felgyűlnek a perselyemben
és mégegyszer leperegnek
visszafelé majd az évek
elalszik a tüzes víz és
a bölények visszatérnek



Illusztráció vershez, fahasábokon lobogó hatalmas tábortűz a meleg nyári éjszakában, a lángja helyenként kékes színű a ráöntött alkohol égésétől.

Az anya

Az anya ruhája rendezett. Arcán a
mosoly szívélyes. Külseje intravagáns.
Kardigánja gépi kötésű. Főz, míg
apa mosdik. Jellemét nem érheti gáncs.
Az anya ajkán szótlanul csüggnek. Soha
nem emel kezet. Vagy kétszer és gyorsan ad.
Mindig energetikus gyermekeivel.
Szíve jó. Ha nem kérdezik, csendben marad.
Az anya nem iszik alkoholt. Legfeljebb
korlátolt mennyiségben. Konyhája tiszta.
Enni lehet a földről. Hároméves kor
alatt esznek is. Jól fejlett a karizma.
A nukleáris anya a társadalmunk
alapegysége. Szeme ránckrém. Helye hűlt.
Melle emlő. Imád legózni. Túlszeret
vagy innen. Visszaváltható, ha kiürült.
Az anya anyányi. E minőségében
egészalakos. Kosárral ölében megy
a padlásra. Többet nem jön le. Szöget üt
a fejbe. Óhaja parancs, mosolya kegy.
Az anya aszkétikusan sminkelt. Örül
a majom farkának. Segít magán, hogy más
is megsegítse végre. Bírja a szidást.
Nem ítél. Pitét süt. Tagadja, hogy almás.
Az anya kétfős. Ölében elcsitulnak
nyári éjen. Soha nem vár köszönetet.
Nem hagyja el a járt utat járatlanért.
Együtt alszik. Ritkán eszik, inkább etet.
Beszéli a párologtatók bináris
nyelvét. Nem ugrik el, ha szakad a tető.
Az anya vaginájának léte mellett
vélelem áll. A vélelem megdönthető.
Az anya rendszeresen szőrtelenít. Csak
magát. Másokat fehérre mosdat. Hallgat
és bölcs marad. Nem zörög, ha nem fújják. Ha
engedik, szül. Száz füle van, mint a falnak.
Az anyából bolond szél fúj. Befőttet és
lekvárt tesz el. Nyugtával dicséri, ébren
nem. Művelődik, de nem esik túlzásba.
Vére vízzé válik. Pajzsa a szemérem.
Az anyából lesz a legjobb tepertő. Nem
ás másnak vermet. Szerelmes könnyeivel
telesírja levelét. Makkal álmodik.
Holtig tanul. Kérdésre kérdéssel felel.
Az anya fekete rózsa. Hangzik este,
reggel. Jobb, mint holnap egy túzok. Gyermeke
magától szopik. Ha rendesen felhúzzák,
addig jár kútra, míg el nem törik bele.


Illusztráció vershez, fehér szobor fekete háttér előtt, Szűz Mária, az anya gyerekét, a kisded Jézust ringatja születése napján, arcán mosollyal.

Karma

Ő is egy közülünk,
dolgozni jár hatkor,
ámde éjszakánként
háztetőkön trappol,
verébre vadászik,
felprüszköl a holdra,
aki belekötne,
halállal lakolna.
A macska karma éles,
tíz kóbor eb bánja,
tíz kóbor ebnyi összecsapás,
tíz kóbor ebnyi vad riadó,
tíz kóbor ebnyi fülharapás,
tíz kóbor ebnyi harci nyaú,
se fia, se lánya,
egy közülünk ő is.
Tilos simogatni,
ha piszkálják, fújós,
a macska karma éles,
a macska-karma súlyos!

Ő is egy közülünk,
bőrt vált minden nyáron,
lelket minden télen,
hamis, mint az álom,
régi zongorákat
gyűjt, meg teafiltert,
az inasa pudli,
a kártyája cinkelt.
A macska-karma súlyos,
kilenc élet nyomja,
kilenc életnyi felfalt egér,
kilenc életnyi utcapiszok,
kilenc életnyi szemet szemér,
kilenc életnyi sötét titok,
se szíve, se gondja,
egy közülünk ő is.
Udvarias mindig,
ámde nem negédes,
a macska-karma súlyos,
a macska karma éles!



Illusztráció gyerekvershez, fekete-fehér digitális rajz, sötét, éjszakai háztetőkön ülő, kilenc életű, éles karmú kóbor macska a holdat nézi.