Ms Littlewood verseskönyve: Dobszerda

Dobszerda

Egy nagy dobás készülődik
egy legutolsó varázslat
újságpapír kis forgács sok
alkohol kell a parázsnak
medvés lassú aztán gyorsul
dübörögjön a föld bele
döngjenek a feszes bőrök
elsorolva visszafele
percek órák hetek évek
elpocsékolt semmijeim
semmibe vett pocsék idők
csak egy dobbantás és megint
megnyílik ami lezárult
eltűnt napok története
valami úgy kellett volna
vagy megragadni vagy bele
formát ölt most nem marad meg
emléktelen könyvbe zártan
ott állunk majd kézenfogva
rég divatjamúlt ruhában
nevetve mert feljött a nap
nevetve mert majd le is megy
beton alól feltör a fű
kettéreped az üveghegy
amin túl a jövőidő
amin innen minden más ha
értelmes és értelmetlen
visszasimulnak egymásba
minden felesleges percnek
gerince nő szárnya lebben
nem omlanak szürke porrá
felgyűlnek a perselyemben
és mégegyszer leperegnek
visszafelé majd az évek
elalszik a tüzes víz és
a bölények visszatérnek



Nagy fahasábokon lobogó hatalmas tábortűz a nyári éjszakában, a lángja helyenként kékes színű a ráöntött alkohol égésétől.

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése