Ms Littlewood verseskönyve: Taradamm

Taradamm

Lord Makadám a nagy palotában komoran lépdel fel meg alá,
döngve, dörögve dübörög körbe, vértje ezer tonna legalább!
Taradamm! Taradamm! Taradamm, taradamm, taradamm!

Lord Makadám a legszebb dáma képét hordja keble felett,
nélküle árva, vaskalodába zárta szívét a nagy szeretet!
Taradamm! Taradamm! Taradamm, taradamm, taradamm!

Ámde a dáma Lord Makadámra nem veti álomszép szemeit,
emiatt koslat Makadám most vad rohamok helyett félszegen itt!
Taradamm! Taradamm! Taradamm, taradamm, taradamm!

Iszonyút dobbant, leveszi roppant kesztyűjét, bajsza lekonyul,
most mi az ábra, kérdi megállva, férfi vagyok, vagy tétova nyúl?
Taradamm! Taradamm! Taradamm, taradamm, taradamm!

A család átka! Ha szegény látna, most így szólna hős nagyapám!
Hol az a mátka, ide vele már ma, vagy ne lehessek Lord Makadám!
Taradamm! Taradamm! Taradamm, taradamm, taradamm!

Kész az okos terv, kapuján konzervként kicsörömpöl Lord Makadám,
dobbantóval pattan a lóra, hajrá, vágtass, gyors paripám!
Taradamm! Taradamm! Taradamm, taradamm, taradamm!

Paloták sorban, lova megtorpan Lady Rebarbara vára előtt,
befarol kajlán, igazít kardján, epedő szívvel várja e nőt!
Taradamm! Taradamm! Taradamm, taradamm, taradamm!

Lady Rebarbara, és vele udvara Makadám láttára kivonul,
hagyja acélját, jövetele célját adja elő inkább, lovag úr!
Taradamm! Taradamm! Taradamm, taradamm, taradamm!

Lord Makadám csúful habog, ám az eszébe bekúszik a menyegző,
múlik a kínja, ma bebizonyítja, van, aki kemény, mint a zúzott kő!
Taradamm! Taradamm! Taradamm, taradamm, taradamm!

Kérdheti, Lady, már ha nem érti, lába előtt egy Lord Makadám
mit heverész, és válasza kérdés, Lady Rebarbara, lenne arám?
Taradamm! Taradamm! Taradamm, taradamm, taradamm!

Lady Rebarbara éteri, halk szava lágy, de a mondandó karakán:
nincs mese, máma megszakad ám az ön szíve, kedves Lord Makadám!
Taradamm! Taradamm! Taradamm, taradamm, taradamm!

Bár nagy örömmel jött ide, önnel úgy élhetnék, mint hal a fán,
hogyan is mondjam, ha fel is fortyan, maga egy bugris, Lord Makadám!
Taradamm! Taradamm! Taradamm, taradamm, taradamm!

Pallosa éles, köpönyege széles vállán szinte szétszakad, ám
úgy hallottam, afelett gond van, nemigen olvas, Lord Makadám!
Taradamm! Taradamm! Taradamm, taradamm, taradamm!

Ha megdob könyvvel, fogadok, ön nyer, de a tartalma sem harap ám,
komolyan mondom, kosarat adnom csak ezért kell ma, Lord Makadám!
Taradamm! Taradamm! Taradamm, taradamm, taradamm!

Lord Makadám a nagy palotában komoran lépdel fel meg alá,
döngve, dühöngve dübörög körbe, szíve ezer tonna legalább!
Taradamm! Taradamm! Taradamm, taradamm, taradamm!

Földjei klasszak, gazdag az asztag, vára habarcsa, lám, kavicsos,
izmos a karja, győz, ha akarja, mégis a szégyen égeti most!
Taradamm! Taradamm! Taradamm, taradamm, taradamm!

Lady Rebarbara konokabb oldala láttán hős szíve összeszorult,
ladyre barbár, lenne ha lord bár, szemeit vetni sem jogosult!
Taradamm! Taradamm! Taradamm, taradamm, taradamm!

Érte levetném nemesi mentém, szolgálnám, mint köz-Makadám,
lennék hölgyem primitív barbara, Lady Rebarbara, szép violám!
Taradamm! Taradamm! Taradamm, taradamm, taradamm!

De ha ez az ára, rajta, tusára, férfi valál, nem tétova nyúl,
arra a könyvtár, csata és könny vár, megokul az ember, bárhova nyúl!
Taradamm! Taradamm! Taradamm, taradamm, taradamm!

Pár nagyeposzt jól körbelapoz, táblája nehéz és oldala sok,
kéne a dáma, ide hát dráma, ide hát ókori klasszikusok!
Taradamm! Taradamm! Taradamm, taradamm, taradamm!

Pont elegendő ősi legendát olvas, eposzból nyögve betűz,
szintén régi a súlyos elégia, melyben szomorog száz kusza fűz!
Taradamm! Taradamm! Taradamm, taradamm, taradamm!

Szíve, ha reszket, pár pikareszket vesz le a polcról, francia tán,
álma, ha iszkol, a verses episztola higgaszt lelke vad moraján!
Taradamm! Taradamm! Taradamm, taradamm, taradamm!

Haiku, geszta, nyeli egy feszt, a sima epigrammák sem verik át,
mese, dal, pamflet, noha már paff lett, bedarál lírát és epikát!
Taradamm! Taradamm! Taradamm, taradamm, taradamm!

Esze már jól vág, ajakán ódákkal nekiindul Lord Makadám,
balladaszóra pattan a lóra, hajrá, vágtass, gyors paripám!
Taradamm! Taradamm! Taradamm, taradamm, taradamm!

Metruma klappol, ahogy eltrappol Lady Rebarbara vára előtt,
köszörüli torkát, szaval egy Lorcát, váltva idézi Dumas-ra Camus-t!
Taradamm! Taradamm! Taradamm, taradamm, taradamm!

Két sor Balzac, némi Hrabal, zakkant rím Shelley tolla alól,
Poe már volt, erre kicsi Voltaire, Rimbaud rája, majd Tzara szól!
Taradamm! Taradamm! Taradamm, taradamm, taradamm!

Hallva Homéroszt pezsdül a vér, oszt jöjjön, amit szíve jönni remél,
Lady Rebarbara pár de la Barca dramatikai ívén majd elalél!
Taradamm! Taradamm! Taradamm, taradamm, taradamm!

Durr, bele Shakespeare, pici mosoly és pír pirkad az arcán, majd szaporán
ölelés lendül, oly erős, feldől vasvértestül Lord Makadám!
Taradamm! Taradamm! Taradamm, taradamm, taradamm!

Könyvnek az oldal, bárdnak a bordal, azok egymásnak, mint a platán-
ág a levélnek, boldogan élnek Lady Rebarbara s Lord Makadám!
Taradamm! Taradamm! Taradamm, taradamm, taradamm!




A lovagi vértet, kesztyűt, sisakot, köpönyeget és pallost viselő Lord Makadám és álomszép mátkája, Lady Rebarbara palotájuk zúzott köves udvarán.

4 megjegyzés :

  1. Mindig fényes jókedvre derítesz a verseiddel, köszi! Legszívesebben itt trappolnék most én is, mint holmi Lord Makadám a lovacskáján, de azt hiszem, egy irodában ez nem illendő :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Előre a saját, belülről zárható irodáért! :) Köszi!

      Törlés
  2. Zseniális! Mikor elkezdődött a könyvtárba búvás Lord Makadám részéről, elkezdtem találgatni: most mi lesz? Műveltté válik, és nagy ívben elkerüli az immár hozzá méltatlan Lady Barbarát? Vagy a Ladyt egy tahó-macsó karjaiban találja majd... Nem talált! :) Nagy grat! Viszem is!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm!
      A másik tahó nagy fordulat lett volna, de nem biztos, hogy gyerekeket ki mernék tenni neki.:)

      Törlés