Ms Littlewood verseskönyve: szeptember 2015

Para

Végre kész
és kurva jó lett
van benne szív
van benne ötlet
átolvasás
sor alatt sor van
belém is húzza
az ideget gyorsan
az van hogy
unom
unom
unom unom unom
ezt mintha már
olvastam volna
emlékeztet
valami sorra
ott is talán
sor alatt sor volt
arra a sorra
már más is gondolt
rámjött a
para
para
para para para
parafrázis
ez sem lett más
parafrázis
baromira odaver
de ha ráz is
parafrázis
ez csak egy béna
parafrázis
para para para para

ez a pillanat
sunyi gyanú ébred
mindig utólag
ó kurva élet
megírták már
legalább ketten
még mielőtt
én megszülettem
és aztán
megint
megint
megint megint megint
hogy gyűlölöm
aki már megírta
nem csak ilyen szart
nem ilyen birka
mert minden szó
mostanra foglalt
minden betű
kurvára foglalt
még egyszer
para
para
para para para
parafrázis
ez sem lett más
parafrázis
baromira odaver
de ha ráz is
parafrázis
ez csak egy béna
parafrázis
para para para para



Illusztráció vershez, fekete-fehér, metálvillát rázó, dalszöveget ordító tömeg foglalja el a teret egy punk, rock vagy metal koncert küzdőterén.

Táblafa

Kirügyezett a táblafa,
félig fémes az állaga.
Alul fa és felül tábla,
ahol földbe ér a lába,
vasgyökere mélybe inal,
nehogy kidöntse a vihar.
Hátul zöld és elöl piros,
mivel behajtani tilos,
citromsárga legszebb éke,
az új főútvonal vége,
a harmadik kéken ásít
kötelező haladásit,
ami irány. Áll nyugodtan,
egy betonból kivájt lyukban,
körbefutja busz és troli.
Néhanapján elképzeli,
élhetne ő ennél szebben,
valahol a természetben,
távol füsttől, zajtól, portól,
dús tarhonyamezőkön, hol
szél borzolná a tábláit.
Hideg telek járnak rá itt,
mégis várja a karácsonyt,
mert olyankor csavarrá font
izzósort is terem néha.
Aztán ha majd tavasz lép a
kertbe és járdaszigetre,
újabb táblát növeszthetne,
mondjuk, bár az nehéz eset,
gyalogátkelőhelyeset.
Ezt tervezi a táblafa.
Zebra a kedvenc állata.



Illusztráció gyerekvershez, csenevész nagyvárosi fán három közlekedési tábla látszik hátulról, behajtani tilos, főútvonal vége, gyalogátkelőhely.

Félvezetők

Oldalról látszanak, gyanúsan oldalról.
Nagy fekete kormányt tekergetnek folyton,
mert buszt vezetnek, és az hol
gyorsít, hol fékez, hol parkol,
de csak jobbról. Sose balról.
Hogy a közlekedés rendezetten folyjon.

Nehogy lebukjanak, ahogy tekergetik.
Nehogy ahogy. Egyik lábuk itt, másik ott,
mindig magukat kergetik,
itt is meg ott is, mert nekik
mindenhol munkával telik
az idő. És kirúgják, aki ásított.

Odaát valami egész mást dolgoznak.
Nem vezetnek, viszont játszanak trombitán,
tanárok, zoknit foltoznak,
célfotón mérnek orrhosszat,
pékek, szerzői blogposztnak,
van köztük rendőr és akad pár bonviván.

Ez az ikaruszos közben tetőfedő.
Féloldalas mosolya azért talányos,
elnéző és előkelő,
mert a baloldala merő
hézag, nincs ott, csak levegő.
De ha azt hiszed, megleshetnéd talán most,

megdördül a dimenziókapu-fegyver:
kérem vigyázzanak, az ajtók záródnak,
és indul is, nincs ellenszer,
mondjuk jobb is, mert ha egyszer
szembe fordulna, az ember
nem merne többé nekivágni buszútnak.



Illusztráció gyerekvershez, rajz egy ajtóit záró kereklámpás ikarusz buszról és vezetőjéről, aki félvezető, ezért félig látszik a vezetőfülkében.

A szép öregember

Derengése tejes ködre hajaz
a szép öregember felszáll a buszra
megpihen közben nem megy már egy szuszra
sürgeti egy csapat hangos kamasz

igyekezz tata rövid a tavasz
és kacsintanak a lányokra puszta
viszketésből remélve egy-két pusszt a
homlokukra plusz-mínusz pár arasz

röhögnek de minden szavuk felsülés
trónnak tűnik az elsőbbségi ülés
ahogy ott gubbaszt királlyá aszottan

gúnyos mosolyán nem fogott a kor
látszik hogy arra gondol amikor
ő is ezt csinálta csak sokkal jobban



Illusztráció vershez, ködös, pixeles képen egy szép öregember halad a parkban szürke fák közt, botra támaszkodva, kora miatt néha megpihen közben.

Banda

Bandázzunk bandázzunk
te rohansz utánam
le és fel fel és le
be és ki ki és be
szaladjunk mutatok
ezt meg azt azt meg ezt
észvesztő fontosat
szörnyesen lényegest
gyilkosan izgalmost
csak neked másnak nem
irány a partra most
rohanok utánad
nézzük meg mi az ott
miféle vadállat
sirály vagy albatrosz
szalkodjunk vaduljunk
ész nélkül szaladjunk
nádasnak csalánnak
nekünk hiába be
szél fújja eső hull
ámbátor mély a víz
ipisztoly szabad strand
röplabda műanyag
lapát vödör szita
kötő hártya gyullad
ássunk vizes árkot
orjuk a homokot
össze szét szét össze
legyen híd is közte
építsünk romboljunk
piruljunk vörösre
vörüljünk pirosra
nézzük meg mi ez itt
te rohansz utánam
rohanok utánad
lobogva mint a láng
os handabandázzunk
nincs idő szaladjunk
bandázzunk bandázzunk
Illusztráció gyerekvershez, balatoni stand homokjában rohanó, bandázó gyerekek által hagyott lábnyomok, sirállyal, vitorlással, piros törülközővel.

Mintha

Úgy csinálunk, mintha béke lenne,
mintha ez itt ugyanaz maradna
holnap is, ha óvatos szavakba
tekerjük, mielőtt szétrepedne,

mintha nem történt volna meg soha,
úgy csinálunk, mintha béke lenne,
a klímánk van csak túlmelegedve,
kinyit a fodrász, meg az iskola,

nem pislogunk, beláthatón innen,
hihetőn túl nézünk az egekbe,
úgy csinálunk, mintha béke lenne,
akciós a tej, normális minden,

mégsem illik a kép a keretbe,
kinyúl, hiába nézed felülről,
mi pedig közben teljes erőnkből
úgy csinálunk, mintha béke lenne.




Illusztráció vershez, tranzitállomásként szíriai menekülteket fogadó és ideiglenes szállásként szolgáló Keleti pályaudvar főbejárata feletti óra.