Ms Littlewood verseskönyve: 2016

Csillagánizs, napraforgó, holdruta

csillagánizs napraforgó holdruta
csillagok közt forgó asztronauta
napsütésben hajladozó zöld levél
hangyaszemnyi galaxisban üldögél
kihajt nappal hervad éjjel fénytelen
fűben ülve növeszt sárga fényt nekem
bújócskázik föld alatt és ég felett
ánizsillat-kitörésben szédeleg
napra forog holdra forog potyog a
sokmillió hullócsillag-szotyola
kihajt éjjel hervad nappal fény alatt
sziromködök ejtenek rá árnyakat
bolygópályán súlytalanul pörög és
kráterekbe menekül a köhögés
fenn az űrben jól esik egy gyógytea
napraforgó csillagánizs holdruta



Illusztráció gyerekvershez, csiszolatlan rusztikus nyersfa parkettán gyógyteának jó gyógynövények, fűszerek képe, napraforgó, csillagánizs, holdruta.

Kánikula

Nézi a frézia, lesz-e ma végre zápor, az égre fényarany ír,
szárad a szárad, ijesztget a málna, rém lestrapált a nyár meg a nyír,
hinnye, a dinnye se fut fel a gazra, tiszta kopaszra nyír meg a nyár,
lankad a lanka, dadogja a zsálya, szél, ne lazsálj, a klíma ma jár.


Illusztráció gyerekvershez, nyári kánikulában kiégett kopár, száraz lankákra tüzesen süt az augusztusi mandala nap perzselő sugara, a klíma forró.

Téblábolás

Mozdulatlan mozog szünet nélkül
ácsorogva csorog meg nem állva
egyet lép előre kettőt hátra
rezzenetlen rezeg mégse szédül

hallatlan hallgat alagutat ás át
innen oda és onnan ide vezet
kezed ha az oldaladra teszed
érezni indulatlan indulását

eltávolíthatatlanul távol
megközelíthetetlenül közel
lép kettőt előre egyet meg hátra

topog tágul lábatlan téblábol
helyben állva halad bármit teszel
míg oda nem ér végre-valahára



Illusztráció gyerekvershez, kérges fa odvában szivárványszínű tojás, piros, lila, kék, világoskék, zöld, sárga és narancssárga, kikelésre vár.


Pályaválasztás

Cipőkopogász. Én azt hiszem, az leszek.
Ritmusérzék a sikeres munka titka,
nekem az megvan. Vagy csini széplakatos.
Úgy érzem, illene hozzám, jobban, mint a
herkentyentő, pláne, ha egyben humbugter.
Az ám kemény meló. Még az irodai
piszlicsár is jobb, vagy az ipari pepecs,
azaz kacifántoló. Az idomai
viszont, ha érdekelnek a síknak, úri
pukedlivágó is lehetek még egyszer,
szimattervező, gépi kotkodácsoló,
okleveles totoja és fődiliszter.
Vagy boldogan lennék levegőápoló.
Másodállásban fényműves. Tavaszonként
rügyintéző és makkberendező. Télen
munkámmal vidítanám mind a huszonkét
kollégámat, mint jogi puszisztens.
Ha tunyulnak, jönnék, mint csárdásvezető,
ropná minden állítmányozási kuszkusz.
Vagy legyek mégis inkább autószerető?
Meg busz. Ja, és ki ne maradjon a troli,
mert félek, úgy lanyhulna a lelki hatás.
A legszebb mégis az önzetlengép kar- és
ölbentartó. Nem is szakma. Az hivatás.
Az erősdallamú igaziszerész is
jól hangzik. Lekvár- és kisbútormaszatos
is szívesen lennék, vagy netán konyhai
kisegérrepítő. Igen áldozatos,
de szép a gyerektronikai fűszerész
napja, borsra kelni, fahéjra aludni.
Amúgy mindegy is, csak értelmes legyen, és
valami izgalmas, nem unalmas nudli.
Szóval időben jelzem, én nem leszek pék,
sem marketinges, sem rajztanár, sem rendőr.
Inkább kisgyermeknevető és könnykötő.
Esetleg hőstermelő. Szólok, ha eldől.



Illusztráció gyerekvershez, gyűrött háttéren fa áll cserépben, mobiltelefont, zoknit, almát, körtét, kalapot, ceruzát, cseresznyét, vekkerórát terem.

A semmítő

A semmítő ha az erdőben mászkál
minden zöldet hipóz és felvizez
int hogy semmi és minden semmi lesz
a végtelent félbeszakítja száznál

a semmítő ha a városban baktat
föld alá bújnak a trolibuszok
hideg orrával fülekbe szuszog
pállott parízerízt ad szép szavaknak

csak ásít és a kedd köddé válik
senkik lesznek az összes akárkik
a szív krepp-papír és a park műfüves

arra gondol hogy semmi és tényleg
búcsút mondhatsz árnyéknak és fénynek
a semmítő belül teljesen üres


Illusztráció gyerekvershez, animált GIF rózsaszín és fehér szirmú százszorszépről, a porzók helyén pszichedelikus színekben villódzó osztódó sejt.

Ropi

Egy kedden ültél először mellettem,
micsoda kis pedálgép, azt mondtad,
senki sem tudta, mi az a tőmondat,
szokás szerint csak én jelentkeztem,

azóta alakult kicsit a dolog,
történt ez-az, bizony, nem is kevés,
néha súgok is, meg verekszem, és
közben arra a keddre gondolok,

kalóz vagyok és lovag és kalandor,
te pedig csak nekem adsz a ropidból,
már szólnom sem kell, hogy bocs, beszállnék,

azt rágjuk az összes közös képen,
és amikor megköszönöm szépen,
azt mondod, micsoda kis pedálgép.



Illusztráció gyerekvershez, gesztenyefa hátulról megvilágított levelén szív alakú lyukon szűrődik át a nap, mögötte kirándulóknak faasztal és fapad.

Egyszer volt

Szegény dodó rosszkor volt rossz helyen,
az erszényes farkas meg nem vigyázott
magára, ugyanezért nem iáz ott
már szíriai vadszamár se nem,

szintén benézte az óriásalka,
a törpekenguru sem ügyelt, aztán
a kvagga és a berber oroszlán
szünet nélkül csak kereste a bajt, ha

nem lett volna könnyelmű a moa,
biztos ő se halt volna ki soha,
a bali tigris se lenne fejetlen,

mert aki figyel, a szóból csak az ért.
Persze, te óvatos vagy, de azért
kicsit mégis aggódnék a helyedben.


Illusztráció gyerekvershez, Mauritius szigeti, 1690-ben kihalt dodó ácsorog szomorúan, mivel röpképtelen madár volt, amíg ki nem pusztították.

Tortarecept

Elsőre kimaradt a cukor,
de amúgy jól nézett ki.
Így nem is jött rá senki,
milyen baromi keserű lett,
amíg viccesen ki nem dülledt
minden szem a legelső
falatnál. Na sebaj, cső,
mondtam neki, és kikukáztam.
Mert egy dolog jön be, ha gáz van,
meg kell próbálni újra,
tojva broáfra, fújra.

Másodszor kissé odaégett,
mert az ember nem állhat
sütőnél, mint vadállat
hosszú, méla lesben egész nap.
Na és, ha enyhén égett részt kap
valaki, hát nagy dolog.
Vakarok és kormolok,
nem is maradt semmi, csak némi
szenes morzsa. De nem kell félni,
még egyszer megpróbálom.
Menni fog, mint az álom.

Harmadszor már a mesében is
sikerülni szokott, hány
királyfi és királylány
él boldogan, amíg meg nem, csak
nekem nem jön össze. Ha megcsap
a kudarc szele, mégsem
adom fel, a nagykésem
kapom inkább, szétkaszabolom
a rút sütit, nem mondom, bolond
látvány, de tök jól higgaszt.
Megbüntetem a kis gazt.

Negyedszer csak kicsi híja volt.
Merengtem a kanasztán
a gép előtt, de aztán
hogy is fogalmazzak, szétesett.
Annyit mondok, nem volt szép eset,
és nem akarod tudni
a többit. Haragudni
felesleges mégis, hiszen ő
csak egy tökfej torta. Ehető
lesz, ha belegebed is.
Hitem vas, erőm dzsedis.

Ötödször ádáz akarattal
fogtam bele, mint aki
a balsorsát hívta ki
maga ellen, és vad csatában
tudja, még ma odavész. Lábam
remegett sütőt nyitván,
izzadtam is, mert nyilván
nyúlós trutymák fogad odabenn,
vagy feketeszén. De nem, de nem!
Összeállt a hőre, oszt
írtam róla hőseposzt!



Illusztráció gyerekvershez, háromrétegű torta áll a NASA muzeális űrhajózási számítógépén a Gateway to Space nemzetközi űrkutatási kiállításon.

Hagyományőrző vásár

Lobogó kandalló
kolbászos langalló
hej hopp!
Szalonnás langalló
lezabált pantalló
hej hopp!
Töki
töki
tökéletes
pom
pom
pompás
ez a pompos
nincs más
más
más
pom
pompásabb
ízhatás
tás
tás
mert
az a fontos
hogy a pompos
pontos
helyét tudjuk
a téren kérem
és ha a korgást halljuk
hej
hopp
hopp
indulás
nyom
nyomás
fut
futás
tás
tás
pompos osztás
tás
ide
pom
pompost
hoz a pos
postás
indulás
lás
lás
pompos
pos
pos
meg egy hangos
alapos
zsíros
hej hopp!



Illusztráció gyerekvershez, neonkék vásári vattacukor hagyományőrző kalocsai hímzett virágmintával, bogyókkal, levelekkel és paprikával díszítve.

Tabaki

Sir Kán gyorsan, könnyen öl.
Lustán fekszik, elterül,
de a másik pillanatban,
mert van foga vagy százhatvan,
beléd mar. De ha figyeltél, már sejtheted legbelül,
hogy tigrissel packázni gáz.
Te csak Tabakival vigyázz.
A lompos farkú kis árnyékról tudd, hogy jobb, ha elkerül.

Balu mancsa dögnehéz.
Ha odacsap, tönkremész,
de medvétől az a balek,
aki mást vár, mondjuk balett-
piruettet, és egy mosolyt, ami édes, mint a méz.
Látod, csupa tenyér, mancs, váll.
Te csak Tabakitól tartsál.
Ha a környéken sompolyog, bolond, aki félrenéz.

Bagira kíméletlen
karma sosem életlen,
beléd vágja, hogyha hagyod.
Sanda szeme sárgán ragyog
mikor ugrik, meg ne lepődj túl későn, ha véletlen
egyszer rád csap mondjuk le így.
Te csak Tabakinak ne higgy.
Hízelgése pestist terjeszt, ha megül a lélekben.

Háti, hogyha rád tapos,
minden porcikád lapos,
mivel olyan, mint egy szürke
vasbeton telefonfülke,
és ha róla kép készül, csak ritkán egészalakos,
de még durvább, ha egy szken kell.
Te csak Tabakit tartsd szemmel.
Amilyen kicsi, a besúgásban olyan alapos.

Ká feje alattomban
csap le. Hamar elroppan
a nyakad, ha vele majmost
játszol, ha eddig nem, majd most,
de ezt úgyis tudod, ugye, és vigyázol. Azonban
van, hogy kevés a tiszta fej.
Te csak Tabakira ügyelj.
Könnyen megvész, könnyebben, mint bárki más a vadonban.

Ha valaki majd téged
körbeliheg, dicsérget,
csöpög, mint az olvadt viasz,
tudhatod, hogy Tabaki az.
Nem ért máshoz, mindentől fél, hát fejet hajt vagy térdet,
de egy napon a rettegés
a szívében túlcsordul, és
akkor is megmar, ha tudja, hogy utána széttéped.



Illusztráció gyerekvershez, Kipling A dzsungel könyve szereplője, Tabaki a sakál leskelődik játszótéri csúszda mögül, mint lompos farkú kis árnyék.

Post-it

Post itt, post ott,
írj rá pontot,
rajzolj krumplit,
betűt, számot,
ellet, laklit,
kártyapaklit,
sorba osztott
pét és emmet,
három termet
ragassz tele
itt és amott,
ott és emitt.

Post ott, post itt,
rendezz rumlit,
nyomj rá orrot,
tervezz mopszlit,
hűtőn kosztot,
fedjen koszt ott
fecni, hozd-vidd,
pár perc alatt
minden falat
ragassz tele
ott és emitt,
itt és amott.



Illusztráció gyerekvershez, narancssárga, neonzöld és halványkék post-it cédula, rajtuk telefonszámok, teendők, bevásárlólista, lakcímek, időpontok.

Kettős fronthatás

Jön a front, a melegfront,
zizegős, zsezsgős szél a levegő,
bizget és a füledbe vihorász,
másba belekötsz, aztán lever ő,
örülj, ha nem kapsz két pofont.
A melegfrontot a szív nem szereti,
idején ideget borzol a borz,
bokszol a boxer, díbol a beagle,
ragadoz a rozsomák, héja vadorz.
Udvariatlan minden kakadu,
undi a lunda, truccol a strucc,
mafla a muflon, dinka a dingó,
melegfrontba ha pont belefutsz.
Szószátyár a hangyás hangyász,
szövege leviszi már a plafont,
nyekereg a puma, míg rá nem szólnak,
sok a duma, puma, és pont.
Aztán elmegy a front.

Jön a front, a hidegfront,
szuszogós, nyúlós nyál a csapadék,
bágyaszt és az agyadban kaparász,
otthon punnyad minden vakarék,
örülj, ha kapsz pár telefont.
A hidegfrontot a test nem szereti,
idején lustán szusszan a szú,
lanyha a lajhár, kullog a kullancs,
moly dala molyolós, halk panaszú.
Mordon mantyog a ponty is a tóban,
vernyog a hernyó, őzik az őz,
kussol a mókus, duzzog a mongúz,
mintha azonnal jönne az ősz.
Orrot lógat a harsány harcsa,
vízipók minden sarkot telefont,
szomori az emu, míg rá nem jön, hogy
sok az emó emu, és pont.
Aztán elmegy a front.



Illusztráció gyerekvershez, digitális rajzon ponty úszik a Balatonban, sekély vízben, nyakában hosszú piros-kék csíkos sál, hátán csillog a napfény.

Rajzolj egy embert

Rajzolj egy embert.
Nem kell törökbasát.
A fejéből is nőhet ki a lába.
Köszönj szépen.
Nem kell csókolomot.
Csak ami eszedbe jut.
Találj ki egy mesét.
Nem kell magadban.
Mondhatod hangosan is.
Próbáld még egyszer.
Nem kell úgy, ahogy mutatták.
Lehet fordítva is.
Találj egy barátot.
Nem kell jónak lennie.
Kereshetsz rosszat is.
Nőj nagyra.
Nem kell olyanra, mint én.
Lehet egész másmilyenre is.
Rajzolj egy embert.
Egy ember nem így néz ki.
Talán tényleg nem.

Illusztráció gyerekvershez, fekete-fehér gyerekrajzon kicsi nyakú, kerek hasú, elnagyolt, bicegős, félszemű törökbasa integet fekete rövidnadrágban.

Futam

figyelem ez nem szimuláció
innen senki nem jut ki élve
lezárult minden vészkijárat
akinek most remeg a térde

az esélyesek nyugalmával
engedje el amit épp markol
innen senki nem jut ki élve
nyögjön és lépjen el a faltól

innen senki nem jut ki élve
ezen a pályán aki fél ront
szükségtelen szintidőt futni
minden pont cél és minden célpont

aki zsebében szívet dugdos
hibernálják a hipertélbe
bemondta a tejút rádió
innen senki nem jut ki élve



Illusztráció vershez, fekete-fehér makro fényképen egy bomlani kezdett, elszáradt pitypang leszakadt bóbitái szállnak a távolba a tavaszi széllel.

Munka

Ma valami komolyat kell írnom.
Olyat, amiért pénzt is kapok.
Mert az élet nem ám gyerekjáték.
Maguktól nem telnek a lapok.
Méznyalás meg aztán kiváltképp nem.
Lesz jaj, ha most elkalandozok.
Hagyjatok, kerge tegnapi rímek,
hagyjatok, dinka gondolatok!
Nem írok olyat, hogy
ezen a papíron,
kockás kis papíron,
parírom, pararírom,
paralelepipedon pitymallik,
tararapp, tapp, parírom.
Írom, de csak amit kell. Semmi mást.
Le sem rajzolom. Nem én. Vár ma
ez a borzongatóan izgalmas,
szemre is csinos excel-tábla.
Ha igyekszem, a tárgymutató is
elkészül végre-valahára.
Ugye, nem is nehéz. Ha így nézem,
egy lábjegyzet kész királydráma.
Olyat meg eszembe sem jutna leírni, hogy
norvégminta, Skandinávia,
virágminta, kerti dália,
tyúklábminta, kotkodácsolás,
meggyminta, karikacsapás,
meggyminta, karikacsapás.
De még milyen jól. Nem vonhatja el
figyelmemet semmi se, pedig
viszketés van ma a levegőben.
Piszterka, majd-kész-lesz-reggelig
érzés, és hogy üvöltsem, írják meg
maguk, ha annyira kell nekik.
Vagy csak egy ördög bújt az agyamba,
és megint ott helytelenkedik.
Ennek ellenére semmilyen körülmények között
nem írok le olyat, hogy
krampusz rappel a
hippokampuszomban,
hiphop krampusz.
Hipó, kampó, szombat,
szerinte ez mondat,
és az is, hogy
gangszta a házban, yo.
Hiphop krampusz,
na yo, nyugi,
ne rappeld kusz
ára a kampuszt,
hipó, komposzt,
kampó, puszta,
szombat, yo.
Még jó, hogy nem. Az órára nézve
viszont nem is értem, a konok
mutatók hogy araszoltak oda.
Az idő máskor csak vánszorog,
most elrohant. De nem gond, alvás, majd
jönnek a vadiúj holnapok.
És akkor aztán tényleg borzadály-
iszony-rémkomolyat alkotok.
Holnap már, ha fegyverrel kényszerítenek,
sem írnám le azt, hogy
kérdés, mért van a
tapíron panír,
talán mert ettől
drapp a tapír és
tapír a drapp,
tarírarapp,
kérdés, mért van a
pompomon pornyom,
talán mert gyűlik
pompomon por és
poron pompom,
porompompom.
De komolyan.




Illusztráció gyerekvershez, digitális rajzon baseball sapkát és patás tornacipőt viselő, villás farkú hiphop krampusz rappel wc-papír gurigák között.


Spektrum

ne piszkáld
ne matasd
ne szórakozz vele
ne bökdösd
ne rángasd
ne tömj vegyszert bele
te is tudod mi lett
mindig ha az ilyet
matattuk piszkáltuk
bökdöstük rángattuk
amit nem ismertünk
amit nem értettünk
vagy robbant
vagy omlott
vagy besugárzott hát
ne teszteld
ne gyógyítsd
ne gyárts róla aktát
mégis honnan veszed
hogy betegség lehet
mi van ha tévedés
az egész képed és
azért kemény dió
mert evolúció
nagyon gyors
nagyon klassz
mert a Föld dolgozik
mágneses
erőtér
magmától kozmoszig
ránk van már hangolva
milliárd a dolga
mert a tökéletlen
mintát a fejekben
egy szebbre írja át
hogy megmentse magát
tőlünk


Illusztráció gyerekvershez, kék spektrumú digitális rajzon lombos, integető fa lép ki gyökerein járva az erdőből az autizmus világnapja alkalmából.

Zéró pont

zéró pont után egy órával
fehér hullik mint telente
rohangászás van belepve
ledőlt épületek porával
földre hullanak a legyek
akinek a füle ketyeg
talán egy túlhúzott órát hall
az ég sápadt narancssárga
villog a forgalmi lámpa
símaszkosok jönnek lapáttal
kifújom és visszatartom
míg csak egy hang marad talpon
valami távoli madárdal

zéró pont után három héttel
egy bevásárlóközpontban
lakunk mert a polcon pont van
babkonzerv amit védeni kell
a harc értük elég kemény
több gyerekkel a vas-edény
osztályról fegyverkeztünk még fel
amíg volt ott pár hasznos cucc
a műszaki részről tuc-tuc
üvölt vagy a Requiem éjjel
nappal táncolunk is sokat
és a kinti rossz hangokat
elnyomja a hetedik tétel

zéró pont után tíz hónappal
rég elfogytak a konzervek
zacskós tőzegbe ültetnek
krumplit amíg kikel a nappal
vigyázni kell rá ne süssön
attól csak kidöglik rögtön
persze ránk se mert inkább meghal
mint nem minden bár szóbeszéd
úgy tartja hogy még szerteszét
pocsolyákban él néhány naphal
aki a rövidet húzta
ment felderíteni kúszva
mondtuk neki hogy nagy kalappal

zéró pont után három évvel
már csak az elemes gépek
működnek nagy szerencsének
találjuk hogy a krumplink ével
elemből pedig van három
raklapnyi még vagy raktáron
így további kis szerencsével
a tuc-tuc és a Requiem
szólhat tovább ugyanilyen
szépen míg minden gép letérdel
a kétfejű csótányokat
elláthatja míg elrohad
évekig akár jó zenével



Illusztráció gyerekvershez, kétfejű mutáns csótány mászik rozsdás mozdony roncsán poszt-apokaliptikus, atomrobbanás utáni lepusztult üres hangárban.

A tiszta tányérok titka

A tiszta tányérok hol teremnek vajon?
Talán az erdőben, porhanyós talajon?
Konyhakertben, mint logikus?
Mellettük pár tulipiros
zománcozott fazék sarjad?
Tisztára nyalják a varjak,
békák, sünmalacok, sasok,
míg a Hold mosolyog a sok
buzgalommal tele lényen?
Kövér tányértelevényen
kirügyezik, megnő térdig?
Minden kis eszcájg beérik,
kanál, villa, edénykészlet?
És ha végre konyhakész lett,
bekurjantanak egy hahót?
Vagy talán erdei manók?
Ez a valószínűbb, de semmi sem biztos.
Csak hogy mára tiszta, ami tegnap piszkos.

A koszos tányérok hová tűnnek vajon?
Átesnek a bolygón, mint a kés a vajon?
Meg sem állnak Új-Zélandig?
Mindegy, ikeás vagy antik,
lába kél, ha ottfelejted?
Rászárad a vaj, a tej meg
a kecsap, és ennyi, viszlát,
hagy egy cetlit, növessz tisztát?
Én meg új életet kezdtem
messze, túl a Délkereszten?
Hát köszi, a hideg kiver.
Hiába Jamie Oliver
konyhatippje, regiment se
segít, csak a vakszerencse:
mindig pont annyi tűnik el,
amennyi hajnalra kikel.
Nem tudom, így érthető vagy túl tömény-e.
Ez a Nagy Tányérmegmaradás Törvénye.


Illusztráció gyerekvershez, mosogatást nem igénylő, tiszta tányérokat, bögréket termő növény a konyhakertben, csalánok, békák és sünmalacok között.

Olvadás

Végtelen jég, telen túl, napon innét, súgnak a cinkék, jön, ha igaz,
nem hiszi senki, szipogva a ködtől, csak ha dörömböl már a tavasz,
elviszi belvízi árja a szennyet, jól elegyenget sárgalacsint,
illan a pollen a kunkori szélben, fény kel az égen, szembekacsint.

Illusztráció gyerekvershez, digitális rajz a tavaszi olvadásról, kibújó hóvirágokkal, zöldülő rétekkel, kacsingató nappal és cinkefüttyel.



Idő

Ketyeg a nap és ha piszkálod képedbe robban
hát ne matasd béke van ennyi még pont belefér
valami kéne de ma lever a vége a hétnek
folyik a számlap a számlapon hajlik a tér

Kérdés hogy te miben méred unalomban mint a hold
egyszer már egy nagyobb erő elővett de elpakolt
és azóta fiók mélyén ülve várod az időt
hátha eljön hátha holnap hátha pont ma délelőtt

Ketyeg az év mindig utolsó napja a holnap
a tegnap az ősz és a holnapután a tavasz
akad a kedd szabadesésig gyorsul a szombat
már nem leszel Rimbaud de Verlaine sem ha nem haladsz

Áruld el te miben méred felezési időben
egyben van még tart amíg tart hasadással benőtten
pontos mint a hold minden szétválás rejtett kis halál
gondolatban néhány sejted megőrül és felzabál






és még egy kevés Pink Floyd

Feljelentés

Ellopták a napom, erre keltem.
Az ég azóta egy szétázott kruton
tejlevesben. Igen, tennék. Nem tudom,
talán ismeretlen tettes ellen.

Nem jár már az utcán, csak sárpiszkos
meztelencsiga és pár ködszellem.
Mondjuk ismeretlen tettes ellen,
mindenki gyanús, senki sem biztos.

A kár tetemes. Legyen már elég,
menjen ismeretlen tettes ellen,
aki mikor kicsit nem figyeltem,
beköszöntette rosszkedvem telét.

Még ma, ismeretlen tettes ellen,
mert ez így nem mehet tovább, kérem.
Vissza. Vagy nekem mondhatják télen,
hogy fel kell kelnem. Mi az, hogy kell? Nem.


Illusztráció gyerekvershez, ködös, homályos, rosszkedvű téli utca, díszes kandeláberrel, faágakkal, ahonnan egy ismeretlen tettes ellopta a napot.


shizoo versére komolytalankodva