Ms Littlewood verseskönyve: február 2016

Olvadás

Végtelen jég, telen túl, napon innét, súgnak a cinkék, jön, ha igaz,
nem hiszi senki, szipogva a ködtől, csak ha dörömböl már a tavasz,
elviszi belvízi árja a szennyet, jól elegyenget sárgalacsint,
illan a pollen a kunkori szélben, fény kel az égen, szembekacsint.

Illusztráció gyerekvershez, digitális rajz a tavaszi olvadásról, kibújó hóvirágokkal, zöldülő rétekkel, kacsingató nappal és cinkefüttyel.



Idő

Ketyeg a nap és ha piszkálod képedbe robban
hát ne matasd béke van ennyi még pont belefér
valami kéne de ma lever a vége a hétnek
folyik a számlap a számlapon hajlik a tér

Kérdés hogy te miben méred unalomban mint a hold
egyszer már egy nagyobb erő elővett de elpakolt
és azóta fiók mélyén ülve várod az időt
hátha eljön hátha holnap hátha pont ma délelőtt

Ketyeg az év mindig utolsó napja a holnap
a tegnap az ősz és a holnapután a tavasz
akad a kedd szabadesésig gyorsul a szombat
már nem leszel Rimbaud de Verlaine sem ha nem haladsz

Áruld el te miben méred felezési időben
egyben van még tart amíg tart hasadással benőtten
pontos mint a hold minden szétválás rejtett kis halál
gondolatban néhány sejted megőrül és felzabál






és még egy kevés Pink Floyd

Feljelentés

Ellopták a napom, erre keltem.
Az ég azóta egy szétázott kruton
tejlevesben. Igen, tennék. Nem tudom,
talán ismeretlen tettes ellen.

Nem jár már az utcán, csak sárpiszkos
meztelencsiga és pár ködszellem.
Mondjuk ismeretlen tettes ellen,
mindenki gyanús, senki sem biztos.

A kár tetemes. Legyen már elég,
menjen ismeretlen tettes ellen,
aki mikor kicsit nem figyeltem,
beköszöntette rosszkedvem telét.

Még ma, ismeretlen tettes ellen,
mert ez így nem mehet tovább, kérem.
Vissza. Vagy nekem mondhatják télen,
hogy fel kell kelnem. Mi az, hogy kell? Nem.


Illusztráció gyerekvershez, ködös, homályos, rosszkedvű téli utca, díszes kandeláberrel, faágakkal, ahonnan egy ismeretlen tettes ellopta a napot.


shizoo versére komolytalankodva