Ms Littlewood verseskönyve: április 2016

Futam

figyelem ez nem szimuláció
innen senki nem jut ki élve
lezárult minden vészkijárat
akinek most remeg a térde

az esélyesek nyugalmával
engedje el amit épp markol
innen senki nem jut ki élve
nyögjön és lépjen el a faltól

innen senki nem jut ki élve
ezen a pályán aki fél ront
szükségtelen szintidőt futni
minden pont cél és minden célpont

aki zsebében szívet dugdos
hibernálják a hipertélbe
bemondta a tejút rádió
innen senki nem jut ki élve



Illusztráció vershez, fekete-fehér makro fényképen egy bomlani kezdett, elszáradt pitypang leszakadt bóbitái szállnak a távolba a tavaszi széllel.

Munka

Ma valami komolyat kell írnom.
Olyat, amiért pénzt is kapok.
Mert az élet nem ám gyerekjáték.
Maguktól nem telnek a lapok.
Méznyalás meg aztán kiváltképp nem.
Lesz jaj, ha most elkalandozok.
Hagyjatok, kerge tegnapi rímek,
hagyjatok, dinka gondolatok!
Nem írok olyat, hogy
ezen a papíron,
kockás kis papíron,
parírom, pararírom,
paralelepipedon pitymallik,
tararapp, tapp, parírom.
Írom, de csak amit kell. Semmi mást.
Le sem rajzolom. Nem én. Vár ma
ez a borzongatóan izgalmas,
szemre is csinos excel-tábla.
Ha igyekszem, a tárgymutató is
elkészül végre-valahára.
Ugye, nem is nehéz. Ha így nézem,
egy lábjegyzet kész királydráma.
Olyat meg eszembe sem jutna leírni, hogy
norvégminta, Skandinávia,
virágminta, kerti dália,
tyúklábminta, kotkodácsolás,
meggyminta, karikacsapás,
meggyminta, karikacsapás.
De még milyen jól. Nem vonhatja el
figyelmemet semmi se, pedig
viszketés van ma a levegőben.
Piszterka, majd-kész-lesz-reggelig
érzés, és hogy üvöltsem, írják meg
maguk, ha annyira kell nekik.
Vagy csak egy ördög bújt az agyamba,
és megint ott helytelenkedik.
Ennek ellenére semmilyen körülmények között
nem írok le olyat, hogy
krampusz rappel a
hippokampuszomban,
hiphop krampusz.
Hipó, kampó, szombat,
szerinte ez mondat,
és az is, hogy
gangszta a házban, yo.
Hiphop krampusz,
na yo, nyugi,
ne rappeld kusz
ára a kampuszt,
hipó, komposzt,
kampó, puszta,
szombat, yo.
Még jó, hogy nem. Az órára nézve
viszont nem is értem, a konok
mutatók hogy araszoltak oda.
Az idő máskor csak vánszorog,
most elrohant. De nem gond, alvás, majd
jönnek a vadiúj holnapok.
És akkor aztán tényleg borzadály-
iszony-rémkomolyat alkotok.
Holnap már, ha fegyverrel kényszerítenek,
sem írnám le azt, hogy
kérdés, mért van a
tapíron panír,
talán mert ettől
drapp a tapír és
tapír a drapp,
tarírarapp,
kérdés, mért van a
pompomon pornyom,
talán mert gyűlik
pompomon por és
poron pompom,
porompompom.
De komolyan.




Illusztráció gyerekvershez, digitális rajzon baseball sapkát és patás tornacipőt viselő, villás farkú hiphop krampusz rappel wc-papír gurigák között.


Spektrum

ne piszkáld
ne matasd
ne szórakozz vele
ne bökdösd
ne rángasd
ne tömj vegyszert bele
te is tudod mi lett
mindig ha az ilyet
matattuk piszkáltuk
bökdöstük rángattuk
amit nem ismertünk
amit nem értettünk
vagy robbant
vagy omlott
vagy besugárzott hát
ne teszteld
ne gyógyítsd
ne gyárts róla aktát
mégis honnan veszed
hogy betegség lehet
mi van ha tévedés
az egész képed és
azért kemény dió
mert evolúció
nagyon gyors
nagyon klassz
mert a Föld dolgozik
mágneses
erőtér
magmától kozmoszig
ránk van már hangolva
milliárd a dolga
mert a tökéletlen
mintát a fejekben
egy szebbre írja át
hogy megmentse magát
tőlünk


Illusztráció gyerekvershez, kék spektrumú digitális rajzon lombos, integető fa lép ki gyökerein járva az erdőből az autizmus világnapja alkalmából.