Ms Littlewood verseskönyve: Munka

Munka

Ma valami komolyat kell írnom.
Olyat, amiért pénzt is kapok.
Mert az élet nem ám gyerekjáték.
Maguktól nem telnek a lapok.
Méznyalás meg aztán kiváltképp nem.
Lesz jaj, ha most elkalandozok.
Hagyjatok, kerge tegnapi rímek,
hagyjatok, dinka gondolatok!
Nem írok olyat, hogy
ezen a papíron,
kockás kis papíron,
parírom, pararírom,
paralelepipedon pitymallik,
tararapp, tapp, parírom.
Írom, de csak amit kell. Semmi mást.
Le sem rajzolom. Nem én. Vár ma
ez a borzongatóan izgalmas,
szemre is csinos excel-tábla.
Ha igyekszem, a tárgymutató is
elkészül végre-valahára.
Ugye, nem is nehéz. Ha így nézem,
egy lábjegyzet kész királydráma.
Olyat meg eszembe sem jutna leírni, hogy
norvégminta, Skandinávia,
virágminta, kerti dália,
tyúklábminta, kotkodácsolás,
meggyminta, karikacsapás,
meggyminta, karikacsapás.
De még milyen jól. Nem vonhatja el
figyelmemet semmi se, pedig
viszketés van ma a levegőben.
Piszterka, majd-kész-lesz-reggelig
érzés, és hogy üvöltsem, írják meg
maguk, ha annyira kell nekik.
Vagy csak egy ördög bújt az agyamba,
és megint ott helytelenkedik.
Ennek ellenére semmilyen körülmények között
nem írok le olyat, hogy
krampusz rappel a
hippokampuszomban,
hiphop krampusz.
Hipó, kampó, szombat,
szerinte ez mondat,
és az is, hogy
gangszta a házban, yo.
Hiphop krampusz,
na yo, nyugi,
ne rappeld kusz
ára a kampuszt,
hipó, komposzt,
kampó, puszta,
szombat, yo.
Még jó, hogy nem. Az órára nézve
viszont nem is értem, a konok
mutatók hogy araszoltak oda.
Az idő máskor csak vánszorog,
most elrohant. De nem gond, alvás, majd
jönnek a vadiúj holnapok.
És akkor aztán tényleg borzadály-
iszony-rémkomolyat alkotok.
Holnap már, ha fegyverrel kényszerítenek,
sem írnám le azt, hogy
kérdés, mért van a
tapíron panír,
talán mert ettől
drapp a tapír és
tapír a drapp,
tarírarapp,
kérdés, mért van a
pompomon pornyom,
talán mert gyűlik
pompomon por és
poron pompom,
porompompom.
De komolyan.




Digitális rajzon baseball sapkát és patás tornacipőt viselő, villás farkú hiphop krampusz rappel egy mosdóban az üres wc-papír gurigák között.


6 megjegyzés :

  1. az életérzés megvan..., de miért gyerekvers kategória?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát hogy időben megismerkedjenek a bármit csinálok csak azt nem amit kéne-típusú munkakerülés nemes hagyományával. Az ilyet sose lehet elég korán kezdeni. Mert a jó vers az életre nevel és hasznosítható tudást közvetít.

      Törlés
  2. Hihi!

    Nagyon yo lett. Szerintem a paralelepipedon miatt lett gyerekvers... eltaláltam?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Részben. A helyes megfejtést ld feljebb.
      A gyerekkor egyébként nem hat évnél végződik, ez a kicsit nagyobbakat célozza, mondjuk leckeírás közben. Szerintem átérzik.:)

      Törlés
  3. Szerencse, hogy komolyat írál.

    VálaszTörlés