Ms Littlewood verseskönyve: január 2017

Napfogyatkozás

Ha a Nap egyszer elmegy pihenni,
nem csak ahogy tegnap, pár rövid szuszra,
hanem amíg magát ki nem alussza
teljesen, tök sötét lesz, ilyen, ni,

mint most a fejem belsejében, csak
nagyobb, és mindenki elemlámpával
kezében szidja, hogy ez bizony rávall,
fogja magát, és bolond mód felcsap

holdnak, csak este fénylik borús tája,
ha le nem kési azt is a lustája,
morogják az eget lesve, és ott

ijedeznek a sok éjjeli lénytől,
míg megjön a gondnok a földszint négyből
kicserélni a biztosítékot.


Illusztráció gyerekvershez, éjszakai lakótelep világító ablakokkal digitális rajzon, hatalmas, foglalat nélküli villanykörte ég a felhők felett.

Tündér

Tündérkeresztanyám
mosolya kócos.
Ültet, metsz, ás,
és fullextrás
hintót nevel a dísztökből.
Lágy hegyomlás,
hogyha nevet,
fenn az eget
nézi az egyik szemével,
másikkal a földet, hogy fás
és virágos eléggé, vagy
állítson a klímán kicsit,
ha túl szeles.
Napelemes,
egynyári ruhákat visel,
de a gombja, az évelő.
Kétbalkezes,
mindent lever,
összekever
ezt azzal és azt meg ezzel,
aztán mikor kész a rumli,
engem kérdezget, az ott mi?
Egy névelő?
Egy térerő?
Egy szembeszél?
Nem itt született, és ezért
csak egy olyan nyelven beszél,
amin nem lehet hazudni.

Tündérkeresztapám
fegyvert hord rejtve.
Egy kardvirág.
És ha berág,
előrántja, aztán lesz baj.
Nagy galibát
okoz folyton.
Én megfojtom,
csikorogja lila képpel,
és a pipától alig lát,
elveszti a fejét könnyen.
Aztán kinő nyilván megint,
kézenfekvő,
ha egy teknő
vízbe rakja keresztanyám.
Azt beszélik, kezében van
a rettentő
pókhálózat,
és naphosszat
mást se tesz, csak gyanakodik.
Nyugtatom, hogy nincs alapja,
mégis újra elhadarja,
ki volt, na ki?
Persze neki
jelentenek
a fák, súgja a friss, meleg
pletykákat a gombatelep
összes rosszhírű kalapja.



Illusztráció gyerekvershez, kócos mosolyú, szőke tündérkeresztanya és copfos, kalapos tündérkeresztapa áll virágos ruhában, nap és hold alatt.

Bontogatós

A fánk alatt már ott figyel,
fogy egyre így a fegyelem,
nehéz kivárni, és hogy el
ne szökjön, én is figyelem.

Még szól a mennyből angyalok,
még zümmögünk egy dallamost,
amúgy bírom, király dalok,
csak andalog az óra most.

Kiszúrtam, ő az én izém,
az ám, az én akármim az,
szevasz, kacsint felém, hisz én
már ugranék, az szentigaz.

Még nem szabad, még várni kell,
csak énekel a sok rokon,
én felkapom, nem érdekel,
és usgyi árkon-bokrokon.

Idő, megállni tévedés
ma kőbe vésve fél haton,
csilingelés, na végre, és
sietve menvén láthatom!
Lát-ha-tom!


Illusztráció gyerekvershez, feldíszített karácsonyfa csillaggal, alatta karácsonyi ajándékok, szól a Mennyből az angyal eljött hozzátok, pásztorok.