Ms Littlewood verseskönyve: május 2017

Napsütésre

nem vekkerre
elheverve
nincs ki intsen
kelj fel gyorsan
ne légy kerge
vajon merre
kerekítsem
időm szálát
fel ne bontsam
naptengerbe
álmos kincsem
belemostam
holnap nincsen
tegnap sincsen
csak a most van


Digitális akvarellen ágyban, dunyha alatt lustálkodó ember hasára süt a nap a fényes ablakból, csak a csupasz talpai látszanak ki a paplan alól.

Madárévek

Szálltak az évek szárnyas madárévek
gyors fecske és pinduri ökörszem
egymás után szálltak el fölöttem
volt gyászos károgás és volt sok ének

volt karmos sas és kakukkmódra hamis
nemes kócsag és kopott kis veréb
nem is tudom már mindnek a nevét
és hát a madarak potyogtatnak is

belepett fehéren mint a puha hó
a gonoszság csak egy réteg guano
minden fintorgásról a szag tehet

de a kéreg alatt valahol mélyen
ahova egy évig tart hogy elérjen
a fény ott még szeretlek titeket


Digitális vízfestményen idős, kontyos hölgy ül szigorú tartással a parkban egy padon, rajta fényes fülbevaló és nyaklánc, oldalán két fehér galamb.