Ms Littlewood verseskönyve: július 2017

Foltok

1.

az otthon az a hely ahol
széthagyod a bugyikat de
utánad senki nem pakol
átvergődsz hétfőről keddre
saját kormos árnyad hussan
saját poros talpad koszol
ahol automatikusan
a wifire csatlakozol

2.

az igazak álmát alussza
minden lelkes és lélektelen
csak a plafonra beázással
színezett arcok félnek velem
lement a föld alfába tovább
nem hasad már a valóság ma
fülbe ült monoton ketyegés
az igazak álmatlansága

3.

éjféli randevú a punnyadással
részemről eddig egy erős talán
sötét van szeretnék már négy fal között
a sétálóutca túloldalán
izmos emberek szaladnak sehova
több liter red bulltól enerváltan
az energiapocsékoló terem
tüskés neonfényű ablakában

4.

gyorsan nyitom ki a szemem
hogy meglássam a tükörben
hogy nézek ki csukott szemmel
alvó arc keretbe törten
álomfoltos halotti maszk
nem volt valami nagy ötlet
várok hátha még felébred
nem próbálom soha többet

5.

tudom hogy valaki figyel
ez biztos nem csak képzelődöm
megfigyel folyton rám figyel
egyre fogy az a kis előnyöm
nyomomban van és engem néz
nem segítenek a testcselek
se álruhák se taxizás
tudom mert valakit figyelek

6.

mindenki ott keres
ahol nem vagyok
mindenki azt akar
amit nem hagyok
sose találják ki
pedig nem nehéz
sose ismerik fel
pedig szembenéz
mindenki azt akar
amit nem hagyok
mindenki ott keres
ahol nem vagyok

7.

miért most miért majd
miért azt miért ezt
kérdezgess csak arra
vigyázz meg ne kérdezd
miért állnak össze
térkövekből jelek
ha elmondanám meg
kéne hogy öljelek

8.

a feketében aludni a legjobb
tapintásra frissen megkötő aszfalt
türelme végtelen sokat tapasztalt
kizárja az álmokat és a hangot
a fekete hőérzete lakályos
földből és vasból áll össze a szaga
beárkol amikor jön az éjszaka
sötétségbe olvad sörénye vánkos

9.

a kultúra cipőben kavics
a házaknak teteje nőtt
nem látni soha az égig
az éjszaka szilvabefőtt
utcánkba szoktak a varjak
a falakon ahol lakok
azok az ijesztő portrék
nem képek hanem ablakok

10.

ma elment a busz előttem
ma az összes ülés nedves
ma a holdnak udvara van
azt mondja meg legyen kedves
hogyan lehetne kivenni
az életemből két hetet
ma mindenki egyhangúlag
nehezményezi létemet

11.

széttaposott gilisztaszag
három napja esik
a szomszédok unalmukban
az ablakból lesik
én állok csak esernyőtlen
kócos vízipálma
azt lesem az ablakunkban
ég-e már a lámpa

12.

ez a kép most élő adás
műsorszór és jelközvetít
két szem hádé térkamerás
hétfő reggel ultrarövid
az agyhullám méla fogak
elrágcsálnak egy fél diót
hólyagvízállásjelentés
és kapcsoljuk a stúdiót

13.

adódik rendszerbe kódolt
lehetőség a tévedésre
új megjegyzés korrektúra
összes változás elvetése
menthetetlen anyag ami
egy jóváhagyott tervbe színt visz
rémlik mintha lett volna itt
még valami kis all you need is

14.

van valami ismerős hang
hozzá száj is gyakran tátog
nyújtózkodok de csak lassan
nagyjából félúton járok
hogyha te is befejezed
majd a tajcsizást és normál
fokozatban mozdulsz felém
odafigyelek mit mondtál

15.

most mondom jól vagyok
dehogy nem csillog gyanúsan
csak hát a hold ragyog
eddig voltam túl jó húsban
nézz rám tök jól vagyok
kimaxolom a klimaxom
amióta otthagyott
ugyan már én nem haragszom

16.

soha ne szeress madarat
nem érdemli és szüksége
sincs rá csak a te kedvedért
mondja legyél inkább kékre
aztán vasszürkére váltó
madártalan égbolt dalt ott
ne várj csak azért mondom mert
jobb ha egy madártól hallod

17.

tanuld meg jó alaposan
hogy kell hogy jó siker nem jár
tudás nélkül váljon vérré
és amikor nagyon megy már
úgy rémlik hogy régebben volt
valami jó benne de mi
van még hátra egy pár éved
talán elég felejteni

18.

atomonként loptam össze
hajszálaimból kitépve
idegszálaimból vágva
nagy az eszmei értéke
ezért szigorúan védett
én védem és előletek
mert ez olyan amit ha kell
mindig magammal vihetek



Illusztráció vershez, budapesti park virágágyásában virágokból kirakott mandala, benne árvácskák, sárga, lila, piros, közöttük őszi száraz levelek.

Szuperhős

Ha veszélyben van a világ,
ki segít, mondd, ki menti meg?
Nyilván nem lehet akárki.
Mentés-ügyben akárkinek
számít, aki nem szuperhős,
olyan, akit a nép bámul.
Legyen köpenye, ez fontos.
Mert teszem azt, ha például
nincs kenyér, és zsömle sincsen,
rosszul indulna a reggel,
de betoppan kosarával
a csodálatos Pékember!
Ha meg dübörög a tuc-tuc,
a dobhártyád szinte elhalt,
befogja nagy tenyerével
füled a hihetetlen Halk!
És ha rossz a netkapcsolat,
semmi sem dob már a kedven,
csak ha jön az igazság- és
sávszélesség-osztó Netmen!
Ha a kasszánál még eléd
tolakodnak tizenketten,
repül a segítségedre
az erős Szupermarketmen!
Nekem sajnos nincs köpenyem,
de majd úszásórán adnak.
Fenn lakom a hegyen viszont.
Most szólok, csak egy maradhat.


Illusztráció gyerekvershez, Naruto fanart, három Konoha anbu shinobi formációban csapatos bevetésen, állatos maszkban, egyenruhában, kunai a kézben.