Csirkeburger

Benőt gyötörte az éhség.
Edzés után mindig ez volt. Nem simán megéhezett, hanem egy csupa karom, csupa fog szörnyeteg kapirgászott, korgott és morgott a gyomrában. Benő legalábbis erre tippelt az érzés alapján.
Már bánta, hogy nem a szokott útvonalon indult hazafelé. Arra útba esett egy McDonalds. Ezen a környéken viszont nem voltak büfék. Sem gyorséttermek. De még boltok sem, ahol Benő a zsebpénzét elverhette volna. Jobban meggondolva még az utca sem volt ismerős. Jó messzire elcsatangolt.
Megörült, amikor végre szembejött egy reklámtábla. Csirkeburger, ez volt ráírva.
Benő gyomra már a felirattól megkordult. Nem sokat gondolkodott, feltépte az ajtót.
A pult mögött egy csirke állt.
Benő meglepődött, de igyekezett nem mutatni. Udvariasan köszönt.
A csirke felnézett a húspogácsák forgatásából.
- Szervusz. A legjobbkor jöttél. Pont most lettek készen.
- Az jó. A frissen sült csirkeburger a legjobb – válaszolta Benő zavartan.
- Mehet bele minden? Hagyma, uborka, ketchup, mustár? – érdeklődött a csirke.
- Persze, köszi – dadogta Benő, és lopva körülnézett, hogy nem egy átverés áldozata-e. De a büfé semmi gyanúsat nem mutatott. Csinos kis műanyag asztalok álltak egymás mellett, a sarokban pedig egy tévé. Egy főzőműsor ment rajta.
- Szeretem, ha megy a háttérben, tudod, hátha mutatnak valami új tippet – intett a csirke a képernyő felé.
Benő leült az egyik asztalhoz. A csirke tányérra rakta a csirkeburgert. Az sem tűnt gyanúsnak. Sima hamburger volt, gusztusos és illatos.
- Ez a csirkeburger? – kérdezte Benő óvatosan.
- Persze – magyarázta a csirke. Hasonlóan óvatosan, mintha csak egy bölcsődéshez beszélne, aki a legnyilvánvalóbb tényeket sem képes felfogni. – Hiszen egy csirke csinálta, nem igaz?
És mosolyogva széttárta a szárnyait, bizonyítva, hogy igen, ő minden kétséget kizáróan egy csirke.
- És miből készült?
- Darált magvakból. Saját recept – nevetett a csirke, és megsimogatta Benő fejét a szárnyával. Benő ettől felbátorodott.
- Tudod, nálunk mást értenek csirkeburger alatt.
- Mit pontosan?
- Hát... tudod. Hogy a húspogácsa nem egészen magokból van.
- Hát miből?
Benő nem merte kimondani.
- Izé... amit a neve is mutat.
A csirke a homlokát ráncolta. Gondolkodott. Aztán egyszer csak felhördült.
- Na, ne! Micsoda barbár, gusztustalan ötlet! Ugye, csak viccelsz?
Benő fülét-farkát behúzta.
- Csirkeburger... csak nem azt akarod mondani, hogy csirkéből? – a csirke megborzongott, és úgy tűnt, menten elájul.
- Mondhatom, fura egy kifordított világ van nálatok! Rémes belegondolni is! És azok az ételek, amiket a barátaim készítenek világraszóló módon? Mondjuk a nyúlpaprikás? Vagy a marhasteak? A birkapörkölt?
Benő nem mert válaszolni. Inkább gyorsan beleharapott a csirkeburgerbe.
- De ez sokkal finomabb – dünnyögte teli szájjal.
Közben a tévé képernyőjére esett a pillantása. Egy akváriumot mutattak. Mellette egy recept. Halrudacskák. Hozzávalók: huszonöt deka liszt, fél deci olívaolaj, só, bors, köménymag. A mesterszakács elégedetten csapkodott uszonyaival a vízben.
Benő alig mert felnézni a tányérjából. A csirke még mindig fel volt dúlva. Érthető, gondolta Benő, és elképzelte, mit szólna egy hasonló hírhez az öreg Alfréd bácsi, aki Frédiburger néven működtetett büfét a vasútállomás mellett.
Fizetett, és amint az utolsó falatot lenyelte, szinte elmenekült. Azt sem tudta, hogyan keveredett haza.
Az anyukája jól letolta, amiért megint későn ért haza. A csirkeburgerezőre pedig azt mondta, hogy Benő talán elájult az éhségtől, és ezért látott olyan dolgokat, amik nem léteznek. Azt is megígérte, hogy ezentúl minden edzésnapra készít szendvicseket. És nem lesz benne sem marhapárizsi, sem sertésmájkrém.


Illusztráció meséhez, csirke áll egy kockás metlakis hamburgerezőben, vaskályha előtt, magokból készült pogácsát süt rajta a csirkeburgerhez.


Megjegyzések