Hol is kezdjem? A Holnemvolt Várban még nem voltam. Röviden:
Holnemvoltam.
Soha. Ezért is vártam nagyon az oda szervezett gyerekkönyves
fesztivált. Korán érkeztünk, hogy legyen idő körülnézni, kisvonatozni, kézműves
sütit gyúrni, gyönyörködni. A helyszín igazán, szó szerint mesés (bár a
játszótér közepére telepített állatsimogatóban a bakkecskék indokoltságát azért
átgondolnám).
A Gyermekkönyv Fesztiválhoz tartozó színpadra és standokra a
Hetedhét Palota udvarában sikerült rátalálni.
Ebben a gyönyörű, napfényes udvarban voltak a
gyerekprogramok. És ezeknél a nem kevésbé szép, de határozottan ovisokra szabott,
ki-evett-az-asztalkámnál és ki-ült-a-székecskémen méretű alkalmatosságokon volt
tervbe véve a beszélgetés a program kiötlésekor elképzelt felsősökkel. Hm...
Aztán minden jól alakult. Ezért köszönet illeti elsősorban a
Könyvmolyképző stand nálam lényegesen előrelátóbb dolgozóit, a meglepett írók
megmentőit, akik nem is egy, hanem rögtön három doboz színes ceruzát tudtak
kölcsönadni. Így a kicsik tudtak színezni (László Maya szuper fekete-fehér
illusztrációit a könyvből), míg hallgatták a felolvasott részleteket, és azt, ahogy a nagyobbakkal mindenféle boldogítóan kocka témákról beszélgetünk.
Igazából nem ráncoltam végig a homlokomat, csak itt éppen NAGYON
komoly témákról cserélünk eszmét. És nem mellesleg a nap is szembesütött.
Szerencsére. Sok jó fej, érdeklődő gyerek, napfény, 25 fok októberben, minden
ideálisan alakult. Külön élmény volt találkozni Bencével, aki eljött, és
szembesített azzal, hogy máris többet tud a vírusokról, mint én valaha. Nagyon
drukkolok az űrhajós szakmának, szerintem minden esély megvan rá!
A program előtt és után (és közben:)) sok ismerőssel is találkoztam,
írókkal és olvasókkal, régiekkel és újakkal, emberekkel és nyomozókutyákkal (a gazdinak köszi a képekért, majd add át légyszi). És persze a szuperkedves
szervezőkkel, akik mindent megtettek, hogy otthon érezzük magunkat a helyen.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése