Élmények a Holnemvolt Gyermekkönyv Fesztiválról

Hol is kezdjem? A Holnemvolt Várban még nem voltam. Röviden: Holnemvoltam.

Soha. Ezért is vártam nagyon az oda szervezett gyerekkönyves fesztivált. Korán érkeztünk, hogy legyen idő körülnézni, kisvonatozni, kézműves sütit gyúrni, gyönyörködni. A helyszín igazán, szó szerint mesés (bár a játszótér közepére telepített állatsimogatóban a bakkecskék indokoltságát azért átgondolnám).

A Gyermekkönyv Fesztiválhoz tartozó színpadra és standokra a Hetedhét Palota udvarában sikerült rátalálni.

Ebben a gyönyörű, napfényes udvarban voltak a gyerekprogramok. És ezeknél a nem kevésbé szép, de határozottan ovisokra szabott, ki-evett-az-asztalkámnál és ki-ült-a-székecskémen méretű alkalmatosságokon volt tervbe véve a beszélgetés a program kiötlésekor elképzelt felsősökkel. Hm...

Aztán minden jól alakult. Ezért köszönet illeti elsősorban a Könyvmolyképző stand nálam lényegesen előrelátóbb dolgozóit, a meglepett írók megmentőit, akik nem is egy, hanem rögtön három doboz színes ceruzát tudtak kölcsönadni. Így a kicsik tudtak színezni (László Maya szuper fekete-fehér illusztrációit a könyvből), míg hallgatták a felolvasott részleteket, és azt, ahogy a nagyobbakkal mindenféle boldogítóan kocka témákról beszélgetünk.

Igazából nem ráncoltam végig a homlokomat, csak itt éppen NAGYON komoly témákról cserélünk eszmét. És nem mellesleg a nap is szembesütött. Szerencsére. Sok jó fej, érdeklődő gyerek, napfény, 25 fok októberben, minden ideálisan alakult. Külön élmény volt találkozni Bencével, aki eljött, és szembesített azzal, hogy máris többet tud a vírusokról, mint én valaha. Nagyon drukkolok az űrhajós szakmának, szerintem minden esély megvan rá!

A program előtt és után (és közben:)) sok ismerőssel is találkoztam, írókkal és olvasókkal, régiekkel és újakkal, emberekkel és nyomozókutyákkal (a gazdinak köszi a képekért, majd add át légyszi). És persze a szuperkedves szervezőkkel, akik mindent megtettek, hogy otthon érezzük magunkat a helyen.