Holnemvolt


Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Holnemvolt.
Holnemvolt imádott utazni. A világjárás volt a hobbija.
Ezért már mindenhol volt. Mindenhol, ahol érdemes. És mindenhol, ahol nem.
Volt már Felsőzsolcán. És Timbuktuban. És Ulánbátorban. És Bujumburában.
A világon mindenhol.
Innen kapta a nevét is. Az emberek folyton ugyanazt kérdezték tőle. Hogy oké, hogy volt Felsőzsolcán, sőt, Timbuktuban is, de hol nem volt?
Holnemvolt erre nem tudott mit mondani. Mert mindenhol volt.
Ezért mindenki azt hitte róla, hogy néma.
Holnemvolt sokat szomorkodott emiatt. Már ott tartott elkeseredésében, hogy magában helyeket talált ki. Olyan helyeket, ahol még nem járt.
Mint mondjuk Guargumi. Vagy Egyházasturmix. Vagy például Kurkuma-felső.
Csak hogy legyen mit mondania.
De nem mert hazudni. Félt, hogy megnézik a térképen, és rájönnek.
Inkább hallgatott. És persze utazgatott tovább, mert voltak helyek, ahová szívesen visszatért időnként. Akkor is, ha már volt ott korábban.
Egy napon éppen Tegucigalpába vitte a lába. Ült egy padon, és várta a távolsági buszt.
Mellé telepedett egy másik utazó. Először Holnemvolt szakadt bakancsát méregette, aztán a tömött hátizsákját. Végül meg is szólította:
– Te igazi világjárónak tűnsz. Míg várunk a buszra, mi lenne, ha elmesélnéd, hogy hol voltál már?
Holnemvoltnak egy hang sem jött ki a torkán a meglepetéstől. De csak egy pillanatig. Aztán mély levegőt vett.
– Hát... voltam már például Felsőzsolcán. És Timbuktuban. És Ulánbátorban. És Bujumburában. És...
Még akkor is csak sorolta és sorolta, amikor befutott a busz.
Azóta egyfolytában dől belőle a szó. Mert nagyon sokáig tart felsorolni az összes helyet, ahol volt már. Azaz mindenhol.

Illusztráció meséhez, kenguru forma szörny áll egy fán, esernyőt tart a kezében, alatta egy kislány áll, háttérben tűzijáték.

Megjegyzések